Ünnep

Nagyon (sajnos) aktuális téma, nagyon lassan, de folyamatosan kibontakozó cselekménnyel. Anélkül is sejthető a baljós végkifejlet, hogy elolvasnánk előtte a darab tartalomismertetőjét. Az idilli családi képen először az üveg, majd a keret is összetörik, végül maga a fotó mosódik el a felismerhetetlenségig. Gáspár Tibor apa-alakja úgy „csendesedik” el a mű végére, ahogyan egyre inkább kiderül a hátborzongató titok róla. Mintha megbánást tanúsítana – de mégsem. Rózsa Krisztián hol elfojtott, hol kiengedett agressziója lepattan a színpadról és kiül feszültségként a nézőtérre, Szirbik Bernadett határozott női jelleme erős oszlopa a darabnak. Lajos András, mint főszereplő, tőle addig nem látott, velőtrázó hitelességgel testesíti meg a bántalmazott gyermeket, olyannyira, hogy felnőtt korában is látható ez a fiatalkori én a karakterben. A kamerás felvételek okos dramaturgiát sejtetnek: mintha maga a család is láthatná magát kívülállóként: a tökéletes, rendezett família, ami belülről azonban romlik, mint a fáról leesett gyümölcs. Szabó Máté bátorsága, precíz rendezése osztatlan sikert aratott mind a nézők, mind a szakma berkein belül, a darab hatása pedig most is érződik a színházi világban.