Vakvezető kutyás útitársak az MVK járatain

A foglalkozás keretében a társaság dolgozói játékos formában, látó emberként, saját élmények megtapasztalásával ismerhették meg látássérült társaink mindennapjait, azzal a céllal, hogy még nyitottabbá váljanak és bátrabban ajánlják fel segítségüket a segítőkutyákkal közlekedőknek a jövőben. Ezáltal jelentősen megkönnyíthetik számukra a közösségi közlekedési eszközök használatát. Az oktatáson az is kiderült, lehet rosszul is segíteni egy nem látónak, ha nem ismerjük az igényeit, hogy valójában mire van szüksége például a felszállás megkönnyítéséhez vagy amikor egy zsúfolt járműben ülőhelyet keres neki az erre is kiképzett négylábú segítőtárs. 

Az MVK érzékenyítő tréningjén a mintegy ötven résztvevő három csoportban gyakorolta felváltva a különböző élethelyzeteket, ismerkedett – letakart szemmel – a vakok életével és nehézségeivel, nem csak a közlekedéssel kapcsolatban, de a mindennapi szituációkban is, mint a tájékozódás egy épületben, vagy akár a tapintás általi olvasás. A csoportok forgó rendszerben váltották egymást, akik kint kezdtek egy busznál, ahol kipróbálták a vakvezető kutyával való le- és felszállást, ülőhelykeresést, azok az illat- és tárgyfelismerő állomáson folytatták a tapasztalatszerzést, ahol a Braille-írást is megismerhették, a harmadik állomáson pedig a fehér bottal való közlekedést és tájékozódást próbálhatták ki, miközben elméleti oktatást is kaptak a látássérültekről és a szembetegségekről. 

Mezősi Tamás rehabilitációs szakember és segítőkutya kiképző vezette be az MVK munkatársait a gyakorlatba. Kezdésként elmondta, hogy a vakvezető kutya póráza vagy hámja nyugodtan elengedhető, mert a jól képzett kutya ott fog maradni a gazdája lábánál, nem fog elmenni. A kutyák tudják a dolgukat, ha az ember is megtanulja értelmezni a kutya jelzéseit, viselkedését, akkor biztonságosan közlekedhetnek együtt akár nagy forgalomban is a városban, a tömegközlekedést is minden további nélkül igénybe véve. 

„Amikor járművezetőként vagy utasként segíteni szeretnénk a látássérülteknek, a legfontosabb, hogy előbb megkérdezzük, van-e szükségük segítségre és miben? Például a buszra történő felszálláskor. Akkor nyújtsunk segítséget, ha arra igény van. A kutyás embernek a legfontosabb segítője a kutya, amely az ilyen helyzetekre is ki van képezve. Ha azt mondjuk neki, hogy ajtó, akkor oda fog menni, és az első lépcsőfokra felállva azt is jelzi, mikor kell fellépni a busz ajtajában” – oktatta a hallgatóságot Mezősi Tamás. Megtudtuk tőle azt is, hogy nagy örömmel vállalják a céges felkéréseket, amelyek a munkatársaiknak szeretnének hasonló érzékenyítő, ismeretterjesztő tréninget adni, mint most az MVK Zrt., ahol külön öröm, hogy nem csak a vállalat dolgozói egymás között válnak érzékenyebbé arra, hogy egy sérüléssel élő kollégát hogyan fogadjanak be és támogassanak, hanem az utazóközönségnek is tovább tudják ezt az ismeretet adni. 

Akik részt vettek a tréningen megtudhatták, milyen problémákkal szembesül valaki a közlekedésben, a különböző járműveken, ha vakon vagy vakvezető kutyával szeretné használni azokat. És legfőképpen, hogy hogyan segíthetünk látóként egy embernek, aki nem lát, nem pontosan tudja, hogy hol van, és ugyanolyan fontos, hogy mit ne csináljunk, mik azok, amiket esetleg segítségnek gondolunk, de nem azok. Mint például az, hogy ne húzzuk magunkkal a nem látó embert, akár egy ülés felé, hogy leültessük, csak vezessük oda, tegyük a kezét egy kapaszkodóra. Ma megtudhatták az MVK dolgozói, mi az, ami kellemetlen szituációt okozhat, és hogyan tudnak a jövőben jól segíteni. 

„A legfontosabb az, hogy kérdezzünk! Mert, ha megkérdezzük, hogyan segíthetünk, biztosan kevesebb hibát vétünk. Ha egy busz vezetője kiszól az ablakon és elmondja melyik járat az, milyen típusú a jármű, vagy melyik állomásnál vagyunk, azzal nem lehet hibázni és nagy segítség. Ha az utazóközönségből is akár csak hanggal jelzik, merre van üres ülés, az sem lehet hiba. Ellentétben azzal, ha megpróbáljuk elhúzni vagy letuszkolni egy ülésre a vak embert, az ijesztő lehet és rossz érzés” – tájékoztatott a rehabilitációs szakember. 

Az első önkéntes jelentkező, aki felvette a szemkötőt és kezébe a vakvezető kutya hámját Boros Zsolt villamosvezető volt, aki elmondta, rendkívül szokatlan, sőt, szürreális volt neki a helyzet, hiszen ő a munkája során elsősorban a látására támaszkodik, így különösen furcsa érzés volt bekötött szemmel, vakvezető kutyával közlekedni. 
„Először attól is féltem, nehogy rálépjek szegény kutyára, hiszen semmit sem láttam. Én a látásomból élek, nap, mint nap mindent néznem kell, több ember helyett is látnom kell, ezért az, hogy letakarják a szememet számomra nagyon furcsa, szürreális élmény volt” – osztotta meg első benyomásait a villamosvezető. Elmondta, naponta találkozik látássérültekkel a munkája során, és nagy előnynek tartja, hogy a villamosokon letisztult a környezet, könnyebb eligazodni, vannak külön nagyobb terek is kialakítva, és külön jelzők is vannak kiépítve számukra. „Ha látjuk a látássérültet, vagy jelez, nyilván jobban odafigyelünk az ajtók lassabb bezárására, megvárjuk, amíg biztonságosan felszáll, megkapaszkodik” – tette hozzá Boros Zsolt. 

1

„Vállalatunk régóta együttműködik a baráthegyi vakvezető kutyaiskolával, tavaly a Múzeumok Éjszakáján merült fel, hogy szeretnénk egy érzékenyítő tréninget a munkatársainknak. Ezt mostanra sikerült megszervezni. Összesen ötven fő vesz részt ebben ez alkalommal, többnyire a járművezetők, jegyellenőrök, de vannak itt az ügyfélszolgálat részéről és az irodaházból is néhányan” – avatott be Csüriné Ficsura Andrea, az MVK Zrt. értékesítési és társasági kapcsolatok irodavezetője. Hozzátette, azért tartják fontosnak ezt a tréninget, mert látó emberként meg kell ismerniük azt, milyen a látássérült embereknek az élete, hogyan közlekednek. Talán így nagyobb hatékonysággal tudnak nekik segíteni, amikor felszállnak a buszokra, villamosokra.