Az idős napszámos milliárdjai
1926-ban történt a nem mindennapi eset egy idős, beteg, hetvennégy éves miskolci napszámossal. Az öreg napszámos segélyen élt, amit alkalmi munkákkal egészített ki, többnyire a Búza téri piacon.
Nem volt mindig ilyen szomorú sorsa. Nagyon régóta gyengélkedett már, de volt két szép, életerős fia, akik eltartották apjukat. Aztán mindketten elmentek. Az egyikük a tengerentúlon próbált szerencsét, onnan is segítette apját. A háború kitörése után azonban nem jött felőle több hír. A másikuk bevonult a seregbe, ahonnan nemsokára sajnos jött a hír: a szeretett fiú hősi halált halt az orosz fronton.
Szegény rokkant öreg egyedül maradt a nagyvilágban, sem a rokonok, sem a barátok nem néztek feléje többet. Sok év telt el teljes nyomorúságban. Az egyik alkalommal, amikor a segélyért folyamodott dr. Plank Miklós városi tanácsnokhoz, azt a választ kapta, hogy neki bizony többet nem jár semmilyen appanázs.
A miértre is megadta a választ a tanácsnok. Levél jött a tengerentúlról. Az USA követsége azt kérte, hogy nyomozzák ki annak az embernek a pontos címet, akinek a fia náluk szolgált a fronton. Ugyanis a fiú az amerikai hadseregben szolgált, és Verdun-nél hősi halált halt 1916-ban. És mint ilyen, a családja jogosult az államok segélyére, akik 80 dollárt fizetnek havonta, 1916-tól visszamenőleg.
Az öreg szegény napszámosból egy csapásra milliárdos lett.
De mit ér a pénz, ha a gyermekek már nincsenek, és már az időnkből sincs sok hátra? Ezt kérdezte ő is magától. Érdekes módon a rokonok is egyből előkerültek a hír hallatán, és támogatásukról biztosították az öreget.
Ha az idős úr megérte volna a következő választásokat, akkor bizony virilisként Miskolc törvényhatósági bizottságába is bekerült volna, gazdagsága révén.
Gerevich Aladár és Miskolc
Gerevich Aladár (1910-1991), harmincnégyszeres magyar bajnok, tizennégyszeres világbajnok, hétszeres olimpiai bajnok vívó, illetve mesteredző. A magyar vívósport egyik kiemelkedő egyénisége. Az első magyar bajnoki címét 1928-ban szerezte, az utolsót 1957-ben. Az első olimpiai bajnoki címet 1932-ben, az utolsót 1960-ban nyerte. Ezek a számok hűen kifejezik sportemberi nagyságát.
Nagyon fiatalon a világhírű Italo Santelli vívómester iskolájában tanult Budapesten, hiszen tehetségét korán felismerte édesapja. Hat olimpián vett részt, és minden alkalommal bajnoki címet szerzett. Utolsó olimpiáját ötvenévesen nyerte.
Édesapja, id. Gerevich Aladár 1918-ban Miskolcon telepedett le, és az MVSC vívóinál kezdte meg edzői munkáját. A fiát is trenírozta a vasutas klubnál. 1921-ben Diósgyőrbe került, majd 1925-ben vette át az akkor igencsak színvonalas Miskolci AK vívó szakosztályát, ahol nagyon jó eredményeket ért el. Saját iskolát is üzemeltetett, diákjai később a MAK szakosztályába léptek át, ahogy 1928-ban az ifjabb Aladár is, és a MAK színeiben sok versenyt megnyert a fiatal tehetség. A későbbi hétszeres olimpiai bajnokunk a következő évben már fővárosi színekben versenyzett, és nyerte meg többek között a miskolci versenyt is. Édesapja három évtizeden keresztül oktatta a vívókat városunkban.
Az első ünnepi könyvhét
Az első könyvfesztiválra Supka Géza tett javaslatot, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése miskolci ülésén, melyet 1927. június 5-én szerveztek meg, Miskolctapolcán.
Supka javaslatán felbuzdulva az első ilyen eseményt 1929-ben rendezték meg.
„Az évnek egyik napján (…) az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely (…) az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
2019-ben, a 90. Ünnepi Könyvhéten - melynek országos megnyitója is városunkban volt - Supka Géza emléktábláját avatták fel Miskolcon, a MAB-székház falán.
Reiman Zoltán
