Neve beszédes, hiszen a mai nevén Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház eleinte a Miskolc táblán kívül élő, megyei betegek gyógyítását volt hivatott ellátni a városi kórház (az Erzsébet, későbbi nevén Semmelweis) mellett. Mint láthatjuk majd, a kórház működése bőven túlmutat a szimpla betegellátáson.

A kezdetek

A kórház létrejöttének kezdete az 1950-es évek közepére nyúlik vissza, ekkorra vált világossá ugyanis, hogy a már meglévő – a sorozat korábbi részeiben bemutatott – kórházak nem tudják ellátni a lakosságszámban egyre növekvő Miskolc betegellátási szükségletét, nem beszélve a megye egészének kiemelt betegellátási feladatairól. A kórház építésére 52 hold területet jelöltek ki a Szentpéteri kapuban, amelyen ekkor már 6 tömbnyi katonai épület is állt, így azok átalakításával is tervezni lehetett.

Mintegy három évnyi tervezést és kivitelezést követően, 1958. december 15-én a megbízott igazgató, dr. Kende István vezetésével 139 egészségügyi dolgozó – közöttük 24 orvossal – vette birtokba az addig átalakított és elkészült épületeket, akik az első években mintegy 13-14 ezer beteget tudtak ellátni. A kórház öt alapító osztállyal kezdte meg működését ekkor: belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, a gyermekgyógyászati ellátást biztosító, valamint a fül-orr-gégészeti osztály, majd az elkövetkezendő tíz évben viharos gyorsasággal alakultak ki újabb egységek, osztályok.

A fejlődés útján

1961-ben jött létre a koraszülött és a bőrgyógyászati osztály, valamint a traumatológia. 1962-től szerveződött szintén osztállyá a patológia és a laboratóriumi háttér. A betegek által ma csak „idegépületnek” nevezett létesítményben az ideggyógyászati ellátás mellett - előbb részlegként, majd osztályként - idegsebészeti egység alakult, amely – bizonyítva létjogosultságát – 1965. február 5-én el is végezte az első nagyműtétet. Az újonnan létrejött osztályokkal a kórház szűk egy évtized alatt megduplázta az ellátott betegek számát, amely így már 1700 ágyon, évente 25-30 ezer beteget kezelt.

A kórház történetének második évtizede is bővelkedett fejlesztésekben: új sugárterápiás épületben önálló onkoradiológiai és sugárterápiás osztály kezdte meg működését. A szakmai színvonalat jelzi, hogy 1973-ban az urológiai és nephrológiai osztály az országban másodikként, de sikerében elsőként vesetranszplantációkat végzett. Dr. Velkey László korát lényegesen megelőző koncepciózus szemlélettel, máig korszerűnek tekinthető szerkezettel megálmodta a Gyermekegészségügyi Központ (GYEK) épületét, amelyet 1976-ban át is adtak a kis betegeknek. Az 1977-es esztendő hozta el az első integrációt, ebben az évben ugyanis 8 telephelyessé alakították át a kórházat, az ország legnagyobb egészségügyi intézményévé alakítva azt, ám 1989-ben ismét „egy telephelyessé” avanzsált a kórház, ám az ország legnagyobb kórházainak képzeletbeli versenyében azóta sem csúszott le a dobogóról.

Az 1970-es évek végén átadták az orvos-nővérszállót is, amely nagyban növelte a dolgozók komfortérzetét. A fejlesztéseknek, bővítéseknek köszönhetően a Borsod megyei kórház ekkor már 2.486 ágyon, évente 46-48 ezer beteget látott el.

Tudományos könyvtár a kórházban

A kórház mindenkori történetében kiemelendő az a magas színvonalú tudományos munka, melynek színtere az 1963-ban átadott Központi Orvosi Könyvtár volt. A 2010-től Prónay Gábor nevét viselő bibliotéka több mint tízezer kötetet, folyóiratot őriz gyűjteményében. Az itt folyó színvonalas munka eredményeképp a könyvtár 1984-ben elnyerte a tudományos könyvtár fokozatot a Művelődési és Egészségügyi Minisztériumtól. A kórház hosszabb-rövidebb ideig szaklapokat is kiadott: 1964-től hét éven át, majd 1985-től 1988-ig újra megjelent a Borsodi Orvosi Szemle, országos, illetve nemzetközi szerzőgárdával. Több ízben jelentetett meg a kórház évkönyvet is (1972, 1975, 1998, 2008, 2014), valamint a gyermekradiológiai osztály szerkesztésében egy kizárólag idegennyelvű kiadványt, az Actual Problems of Pediatric Radiologyt is, amely 1989-től 2001-ig állt a szakma rendelkezésére.