– Tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül írtuk meg ezt a könyvet – mondja az egyik társszerző érdeklődésünkre. Sólyom Enikő gyermekgyógyász, nyugalmazott GYEK vezető főorvos hozzáteszi: bemutatják mindazt a küzdelmet is, ami egy valóban „világraszóló intézmény” létrehozásához kellett. S hogy mitől volt unikális a központ?

– Egy teljesen újszerű gyerekellátási szemléletet honosítottunk meg, ahol a prevenció, de a nevelés, sőt az oktatás is szerepet kapott. Így vált az évtizedek során igazi multifunkcionális intézménnyé a Gyermekegészségügyi Központ – teszi hozzá.

Ugyanakkor a kötetnek más küldetést is szánnak: a szerzők reménye szerint a gyökereik megismerésével, az alapokra építkezve tudnak fejlődni a 21. század orvoskollégái; az új kihívások leküzdéséhez szilárd alapot találnak Velkey László életútjában. – Úgy tapasztalom, hogy erre meg is van a megfelelő fogadókészség – húzza alá Sólyom Enikő.

Velkey László jellemét, emberi tulajdonságait is kidomborítja a könyvben Lombay Béla professzor. – Miután végeztem az orvosi egyetemen, a gyermekosztályra kerültem az ő szárnyai alá. Rögtön a bizalmába fogadott, már a központ tervezésétől kezdve bevont a munkába – emlékszik vissza.

Kicsit beavat minket abba is, mennyi nehézségen kellett átverekedniük magukat a központ létrehozásánál. – Sokakat megnyert az ügynek, de voltak, akik ellent mondtak neki; azzal támadták, hogy miért van szükség ekkora központra. De sikerült kijárnia, hogy a gyermekeknek méltó ellátó központot hozzanak létre – mondja Lombay professzor.

Kiss Ákos Levente nyugalmazott osztályvezető főorvos szintén megerősíti: komoly akadályokat kellett leküzdeni, hogy a GYEK létrejöhessen. – Gondoljunk bele, hogy egy ismerten vallásos embernek kellett kijárnia az ügyet a pártállami időkben – fogalmaz.

– Azt kell mondanunk, hogy Velkey László nagy ember, nagy orvos volt. Kötelességünknek éreztük, hogy hozzájáruljunk neve fennmaradásához. A város, a régió sokat köszönhet ennek az embernek – nyomatékosítja.

Prokay Margit könyvtárigazgató is azt emelte ki köszöntőjében, hogy a Velkey-családot, illetve a GYEK alapítóját Miskolcon mindenki ismerte, tisztelte – a kötet azonban minden bizonnyal még több részletet elárul az életéről, munkájáról.

A szerzőtársakkal Hajnal József beszélgetett, aki szintén részt vállalt a kötet megszerkesztésében. Úgy fogalmazott: ez a kötet nemcsak elmondja valakinek a munkásságát és egy intézmény létrejövetelét, hanem bemutatja azt a kort is, amiben a központ megálmodója, létrehozói, építői, és az ügy továbbvivői munkálkodtak.

A Cegléden született, Miskolcon 2010-ben elhunyt Velkey László a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett 1952-ben, majd azonnal Miskolcra került, ahol a Semmelweis Kórház gyermekosztályán lett segédorvos. 1964-től ő lett a Megyei Kórház gyermekosztályának osztályvezető főorvosa, egyben megyei szakfőorvos is. Ő lett a kezdeményezésére 1976-ban létrejött Gyermekegészségügyi Központ (GYEK) igazgató főorvosa, amely beosztást 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig betöltötte.

Tevékenysége elismeréseként számos elismerést kapott, például 1986-ban a Gyermekekért díjat, 1991-ben a Schöpf-Merei-emlékérmet, 1992-ben a Batthyány-Strattman László-díjat, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Miskolc városa 1983. december 3-án díszpolgárává választotta. Megkapta Borsod-Abaúj-Zemplén megye Pro Comitatu kitüntetését és a Miskolci Gyémántok elismerést is. 2006 októberében az általa létrehozott és 1976-tól 1991-ig vezetett Gyermekegészségügyi Központban felavatták mellszobrát. 2010. szeptember 30-án az intézmény felvette a nevét, amelyet ettől a naptól fogva Velkey László Gyermekegészségügyi Központnak hívnak.