– Az időrendet betartva elsőként a DKW-ról kérdeznélek, ugyanis ritka manapság, ha valaki az utcán egy világháborús katonai motorral szaladgál. Milyen célokat szolgált a motor annak idején?
– Ez a motor a Wehrmachtnak készült a negyvenes évek elején, amikor is futármotornak használták. Érdekessége, hogy vaskarterosnak is hívják, hiszen amikor gyártották, már alig volt alumínium és a komplett motorblokkot vasból készítették el, így az legalább 50 kilót nyom. A DKW-nak egyébként három típusa volt, az enyém a harmadikból származik. A motor hivatalosan 305 köbcentis, és az utazósebessége körülbelül 90 km/h. Ki kell, hogy emeljük a karburátorát, hiszen jócskán megelőzi a korát, ugyanis van benne egy pótlevegő tolattyú, ami a mai légtömegmérőkhöz hasonlít. Ez abban az időben nem volt szokványos, sőt kiemelkedő elemnek számít a motoron. Nem csak ez az egy érdekesség van egyébként a blokkon, hiszen egy kikormoló fedéllel is rendelkezik, ami ugyancsak ritkaságnak számított annak idején.
– Nem egyszerű manapság egy ilyen régi motorhoz hozzájutni, neked pedig több is van belőle. Honnan szerezted be őket?
– A legegyszerűbb a falvakban keresgélni a régi autó és motorcsodákat, de volt olyan darab, amit egyenesen szemétlerakó helyről mentettem meg. A DKW-nak és az IZS-nek viszont nem ez a története, őket vásároltam. Kinéztem magamnak ezt a két motort, hiszen mondhatnánk azt is, hogy mostohatestvérek. A DKW-t Jugoszláviából sikerült beszerezni, akkor még roncs állapotban, másfél évembe telt, míg felújítottam. Viszont megérte, hiszen Miskolcon jelenleg ilyen állapotban talán még egy van.
– Említetted az IZS-t, ami „mostohatestvérnek” nevezhető, pontosan miért?
– Az én motorom, egy IZS 49-amiről azt kell tudni, hogy 1957-ben adták ki a szovjetek. Ebben az-az érdekes, hogy a világháborút követően a német DKW gyárat, és a licenszet az oroszok elvitték magukkal, és kiadták a motorokat apró változtatással polgári kivitelben IZS néven. Még a régi alkatrészeket is legyártották, hiszen van olyan IZS aminek belülről is ki van festve a tankja, amit csak a németek csináltak annak idején. A motoron viszont történtek apró átalakítások, például az eddigi lemezvillák helyett már elől hátul teleszkópokkal lettek felszerelve. A tank is megújult, hiszen kapott egy térképtartót, ami egy motorosnak rendkívül hasznos, ha eltévedne valahol. Érdemes még megemlítenem, hogy mindkettő kétszemélyes motor, és négy sebesség fokozattal rendelkeznek. Az IZS jóval könnyebb volt elődjénél, hiszen már a blokk alumíniumból készült, így a mozgása könnyedebb, sebessége kevéssel több volt a DKW-nál.
– Ezt a motort is romos állapotban sikerült megszerezni?
– Nem, az IZS-t viszonylag egyben szereztem meg, egy kollégámtól, így nem volt vele olyan sok munkám. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nincs is még kész teljesen: Ha befejeztem szeretném mindkettőt megmutogatni több helyen is, hogy az emberek képet kapjanak arról, milyen technikai érdekességeket hozott magával a világháború. Azt még megemlíteném, hogy a felújítás során mindkét motor kétsoros primer hajtást kapott, jó pár évig motorozhatok még ezekkel a motorokkal.
Vajtó László
– Ez a motor a Wehrmachtnak készült a negyvenes évek elején, amikor is futármotornak használták. Érdekessége, hogy vaskarterosnak is hívják, hiszen amikor gyártották, már alig volt alumínium és a komplett motorblokkot vasból készítették el, így az legalább 50 kilót nyom. A DKW-nak egyébként három típusa volt, az enyém a harmadikból származik. A motor hivatalosan 305 köbcentis, és az utazósebessége körülbelül 90 km/h. Ki kell, hogy emeljük a karburátorát, hiszen jócskán megelőzi a korát, ugyanis van benne egy pótlevegő tolattyú, ami a mai légtömegmérőkhöz hasonlít. Ez abban az időben nem volt szokványos, sőt kiemelkedő elemnek számít a motoron. Nem csak ez az egy érdekesség van egyébként a blokkon, hiszen egy kikormoló fedéllel is rendelkezik, ami ugyancsak ritkaságnak számított annak idején.
– Nem egyszerű manapság egy ilyen régi motorhoz hozzájutni, neked pedig több is van belőle. Honnan szerezted be őket?
– A legegyszerűbb a falvakban keresgélni a régi autó és motorcsodákat, de volt olyan darab, amit egyenesen szemétlerakó helyről mentettem meg. A DKW-nak és az IZS-nek viszont nem ez a története, őket vásároltam. Kinéztem magamnak ezt a két motort, hiszen mondhatnánk azt is, hogy mostohatestvérek. A DKW-t Jugoszláviából sikerült beszerezni, akkor még roncs állapotban, másfél évembe telt, míg felújítottam. Viszont megérte, hiszen Miskolcon jelenleg ilyen állapotban talán még egy van.
– Említetted az IZS-t, ami „mostohatestvérnek” nevezhető, pontosan miért?
– Az én motorom, egy IZS 49-amiről azt kell tudni, hogy 1957-ben adták ki a szovjetek. Ebben az-az érdekes, hogy a világháborút követően a német DKW gyárat, és a licenszet az oroszok elvitték magukkal, és kiadták a motorokat apró változtatással polgári kivitelben IZS néven. Még a régi alkatrészeket is legyártották, hiszen van olyan IZS aminek belülről is ki van festve a tankja, amit csak a németek csináltak annak idején. A motoron viszont történtek apró átalakítások, például az eddigi lemezvillák helyett már elől hátul teleszkópokkal lettek felszerelve. A tank is megújult, hiszen kapott egy térképtartót, ami egy motorosnak rendkívül hasznos, ha eltévedne valahol. Érdemes még megemlítenem, hogy mindkettő kétszemélyes motor, és négy sebesség fokozattal rendelkeznek. Az IZS jóval könnyebb volt elődjénél, hiszen már a blokk alumíniumból készült, így a mozgása könnyedebb, sebessége kevéssel több volt a DKW-nál.
– Ezt a motort is romos állapotban sikerült megszerezni?
– Nem, az IZS-t viszonylag egyben szereztem meg, egy kollégámtól, így nem volt vele olyan sok munkám. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nincs is még kész teljesen: Ha befejeztem szeretném mindkettőt megmutogatni több helyen is, hogy az emberek képet kapjanak arról, milyen technikai érdekességeket hozott magával a világháború. Azt még megemlíteném, hogy a felújítás során mindkét motor kétsoros primer hajtást kapott, jó pár évig motorozhatok még ezekkel a motorokkal.
Vajtó László