Mint Sólyom László az előadásában hangsúlyozta, a rendszerváltást követő években az alkotmánybíróság főszerepet játszott, neki köszönhető, hogy az európai hagyományba illeszkedő, nemzetközileg is elismert alkotmányos kultúra épült ki Magyarországon.
– Egy alkotmány szövege önmagában csupán lehetőség arra, hogy igen különböző tartalmú és színvonalú „alkotmányos valóság” jöjjön létre annak talaján, ahogy meg is tapasztaltuk azt az alkotmánybíróság, a köztársasági elnökök és a parlamentek nagyon is eltérő szerepfelfogását ugyanazon alkotmány alapján – mondta az alkotmánybíróság korábbi elnöke.
Kiemelte, az alkotmánybíráskodás szükséges ahhoz, hogy az alkotmány érvényesülése valóban kikényszeríthető legyen. Az előadás során bemutatta a magyar alkotmánybíróság helyét az európai alkotmánybíróságok azon generációi között, amelyek mind a demokratikus változások szimbólumai voltak – a háború utáni német alkotmánybíróságtól a spanyol bíróságon át a posztkommunista országok alkotmánybíróságaiig.
– Az utóbbiakat, de különösen a magyar alkotmánybíróságot nem az egyéni jogvédelem, hanem a törvényhozás fölötti kontroll jellemezte. Ez nyílt politikai jelleget adott nekik, és kiélezte az ellentétet a törvényhozással. Magyarországon bárki megtámadhatott bármely jogszabályt az alkotmánybíróság előtt – mondta.
Ha érték is támadások az alkotmánybíróságot, ha voltak is olyan törekvések, hogy megszüntessék az intézményt, Sólyom László szerint ez az „actio popularis”, a néptől kapott támogatás tette lehetővé, hogy fennmaradjon, mivel bekapcsolta a népet a törvényhozás ellenőrzésébe, és az alkotmányosság iskolája lett.
– Az első alkotmánybíróság teljesítménye azon alapult, hogy rövid idő, mintegy 5-6 év alatt szinte az alkotmány minden paragrafusához részletes, és kötelező érvényű magyarázatot adott, ugyanakkor nem engedett semmilyen kivételt az alkotmány szigorú érvényessége alól – hangsúlyozta.
Az alkotmánybíróság ugyanakkor a magyar viszonyokra is alkalmazta a közös európai alkotmányos hagyományt, amelyet maga is alakított. Az alkotmánybíróság a törvényhozás ellensúlya volt: nem tanácsadója, hanem bírája az országgyűlésnek.
– Úgy gondolom, hogy az új alaptörvényre nem funkcionális okokból volt szükség, hanem inkább az újrakezdés szimbólumának szánták. Az új alkotmányozás szükségességét azzal is alátámasztották, hogy a rendszerváltás csalódásait és a politika hibáit, mint valami bűnbakra, a régi alkotmányra terhelték – mondta Sólyom László már áttérve az új alaptörvényre.
Hozzátette, 2010-2011-ben az új országgyűlés módszeresen rombolta le a hatályos alkotmány tekintélyét, s tette azt a napi politika technikai végrehajtójává. Az új alkotmány előkészítése idején az alkotmánybíróság jövője is kétséges volt.
– Alkotmánymódosításokkal 2010-ben és 11-ben a parlamenti többség kezébe tették a bírójelölést és az alkotmánybírósági elnök megválasztását, és öt kormánypárti jelölttel növelték a bírák létszámát. Hatáskörét megcsonkították: a költségvetési és állami pénzügyekről szóló törvények fölött például azóta nincs alkotmányossági kontroll – sorolta az alkotmánybíróságot ért támadásokat Sólyom László.
Az alkotmánybíróság – a fenti változásokkal ugyan, de – megmaradt. A legfontosabb azonban, hogy továbbra is fennáll az alkotmányértelmezési monopóliuma.
– Mint az 1990 utáni első évtizedben, rajta áll, milyen rendszerré építi ki az alaptörvényt, és hogyan védi ki a szövegben rejlő veszélyeket – zárta előadását a volt alkotmánybírósági elnök.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.
– Egy alkotmány szövege önmagában csupán lehetőség arra, hogy igen különböző tartalmú és színvonalú „alkotmányos valóság” jöjjön létre annak talaján, ahogy meg is tapasztaltuk azt az alkotmánybíróság, a köztársasági elnökök és a parlamentek nagyon is eltérő szerepfelfogását ugyanazon alkotmány alapján – mondta az alkotmánybíróság korábbi elnöke.
Kiemelte, az alkotmánybíráskodás szükséges ahhoz, hogy az alkotmány érvényesülése valóban kikényszeríthető legyen. Az előadás során bemutatta a magyar alkotmánybíróság helyét az európai alkotmánybíróságok azon generációi között, amelyek mind a demokratikus változások szimbólumai voltak – a háború utáni német alkotmánybíróságtól a spanyol bíróságon át a posztkommunista országok alkotmánybíróságaiig.
– Az utóbbiakat, de különösen a magyar alkotmánybíróságot nem az egyéni jogvédelem, hanem a törvényhozás fölötti kontroll jellemezte. Ez nyílt politikai jelleget adott nekik, és kiélezte az ellentétet a törvényhozással. Magyarországon bárki megtámadhatott bármely jogszabályt az alkotmánybíróság előtt – mondta.
Ha érték is támadások az alkotmánybíróságot, ha voltak is olyan törekvések, hogy megszüntessék az intézményt, Sólyom László szerint ez az „actio popularis”, a néptől kapott támogatás tette lehetővé, hogy fennmaradjon, mivel bekapcsolta a népet a törvényhozás ellenőrzésébe, és az alkotmányosság iskolája lett.
– Az első alkotmánybíróság teljesítménye azon alapult, hogy rövid idő, mintegy 5-6 év alatt szinte az alkotmány minden paragrafusához részletes, és kötelező érvényű magyarázatot adott, ugyanakkor nem engedett semmilyen kivételt az alkotmány szigorú érvényessége alól – hangsúlyozta.
Az alkotmánybíróság ugyanakkor a magyar viszonyokra is alkalmazta a közös európai alkotmányos hagyományt, amelyet maga is alakított. Az alkotmánybíróság a törvényhozás ellensúlya volt: nem tanácsadója, hanem bírája az országgyűlésnek.
– Úgy gondolom, hogy az új alaptörvényre nem funkcionális okokból volt szükség, hanem inkább az újrakezdés szimbólumának szánták. Az új alkotmányozás szükségességét azzal is alátámasztották, hogy a rendszerváltás csalódásait és a politika hibáit, mint valami bűnbakra, a régi alkotmányra terhelték – mondta Sólyom László már áttérve az új alaptörvényre.
Hozzátette, 2010-2011-ben az új országgyűlés módszeresen rombolta le a hatályos alkotmány tekintélyét, s tette azt a napi politika technikai végrehajtójává. Az új alkotmány előkészítése idején az alkotmánybíróság jövője is kétséges volt.
– Alkotmánymódosításokkal 2010-ben és 11-ben a parlamenti többség kezébe tették a bírójelölést és az alkotmánybírósági elnök megválasztását, és öt kormánypárti jelölttel növelték a bírák létszámát. Hatáskörét megcsonkították: a költségvetési és állami pénzügyekről szóló törvények fölött például azóta nincs alkotmányossági kontroll – sorolta az alkotmánybíróságot ért támadásokat Sólyom László.
Az alkotmánybíróság – a fenti változásokkal ugyan, de – megmaradt. A legfontosabb azonban, hogy továbbra is fennáll az alkotmányértelmezési monopóliuma.
– Mint az 1990 utáni első évtizedben, rajta áll, milyen rendszerré építi ki az alaptörvényt, és hogyan védi ki a szövegben rejlő veszélyeket – zárta előadását a volt alkotmánybírósági elnök.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.