Csoda tehát nem történt, az alakulat az alapszakasz után is hatodik volt, innen veselkedett neki a rájátszásnak. Ebben a TF gárdáját 2–1 arányban sikerült legyőzni, az újabb lépcsőfok megmászása azonban nem sikerült. Panaszra persze így sincs ok, hiszen a mezőny talán legfiatalabb átlagéletkorú együttesét mondhatják magukénak a miskolciak. Érdekes lehet a felvetés: vajon a szezon kezdete előtt Toma Sándor aláírta volna látatlanban a beígért hatodik helyezést?
– Igazság szerint ezt a pozíciót nem lehetett előzetesen borítékolni – hangzott a válasz. – Sok jó csapat indult harcba, és elérése érdekében a leányoknak nagyon keményen kellett dolgozniuk. A Vasas, az Újpest, a BSE, a Gödöllő és a Békéscsaba előttünk jár, de rajtuk kívül is akadtak vetélytársak jócskán. A hatodik helyet nem adták ingyen, sokat tettünk a megszerzéséért.
A vasutasoknak a bajnoki rajt után több emlékezetes mérkőzésük is volt, gondoljunk csak a tavalyi bajnok BSE elleni hazai csatára, amikor már 2–0-ra és 15–7-re vezettek! A siker végül elmaradt, ezt leginkább a rutintalansággal lehet magyarázni. Toma szerint együttese az év során nagyon sokat fejlődött, és a játékosok mentálisan is erősödtek. A szakvezető nem akart hinni a szemének, amikor csapata a bajnoki táblázat harmadik helyét birtokolta, ez meglepetés volt a javából!
– Három éve építjük a csapatot, és beigazolódott, hogy a fiataloknak rengeteg munkára van szükségük – folytatta a tréner. – Ezért kezdjük a nyáron mindig egy kicsit korábban a felkészülést, mint a többiek, a lendület ugyanis általában decemberig, tehát a bajnokság első felvonásának végéig kitart. Utána persze jönnek a védhetetlen nehézségek, az iskolai elfoglaltságok, a vizsgák, és ezek ellen tehetetlenek vagyunk, általában ilyenkor válik egy kissé döcögőssé a játékunk. Gyakrabban jönnek elő a hullámvölgyek, jól lehetett ezt például látni a Miskolcon játszott, újpestiek elleni találkozón – elemzett az edző.
A szakvezető eredményként említi azt is, hogy egyénileg sokat fejlődtek a játékosok. A TF elleni hazai fiaskót annak tulajdonítja, hogy nem számíthattak Oláh Csilla játékára. A leányok az utóbbi időben sokkal kreatívabb módon oldottak meg bizonyos játékszituációkat, noha általában a jó csapatmunka jellemezte a produkciójukat.
– Sok múlik azon, hogy az elkövetkezendő időben mennyit fejlődnek tovább a játékosok – tekintett egy kicsit a jövőbe Toma Sándor. – Jobbak lettek a feladások, javult a centerjátékunk, a mezőnyvédekezésben is előrelépést figyelhettünk meg, és a széleken is hatékonyabbá vált az együttes játéka. Remélem, hogy támogatóink továbbra is kitartanak mellettünk, mert a csapat igazolta, hogy szép jövő előtt áll.
Egy-két jó igazolás persze nem ártana, de mindent a pénztárca határoz majd meg. Mindenesetre a zöld-fehérek által választott út (helyi, saját nevelésű, miskolci fiatalokból építeni csapatot) eddig beváltotta a reményeket, és mivel remek az együttműködés a klub, illetve a Miskolci Sportiskola között, várható, hogy újabb ígéretes tehetségekkel bővülhet a választék.
Doros László
– Igazság szerint ezt a pozíciót nem lehetett előzetesen borítékolni – hangzott a válasz. – Sok jó csapat indult harcba, és elérése érdekében a leányoknak nagyon keményen kellett dolgozniuk. A Vasas, az Újpest, a BSE, a Gödöllő és a Békéscsaba előttünk jár, de rajtuk kívül is akadtak vetélytársak jócskán. A hatodik helyet nem adták ingyen, sokat tettünk a megszerzéséért.
A vasutasoknak a bajnoki rajt után több emlékezetes mérkőzésük is volt, gondoljunk csak a tavalyi bajnok BSE elleni hazai csatára, amikor már 2–0-ra és 15–7-re vezettek! A siker végül elmaradt, ezt leginkább a rutintalansággal lehet magyarázni. Toma szerint együttese az év során nagyon sokat fejlődött, és a játékosok mentálisan is erősödtek. A szakvezető nem akart hinni a szemének, amikor csapata a bajnoki táblázat harmadik helyét birtokolta, ez meglepetés volt a javából!
– Három éve építjük a csapatot, és beigazolódott, hogy a fiataloknak rengeteg munkára van szükségük – folytatta a tréner. – Ezért kezdjük a nyáron mindig egy kicsit korábban a felkészülést, mint a többiek, a lendület ugyanis általában decemberig, tehát a bajnokság első felvonásának végéig kitart. Utána persze jönnek a védhetetlen nehézségek, az iskolai elfoglaltságok, a vizsgák, és ezek ellen tehetetlenek vagyunk, általában ilyenkor válik egy kissé döcögőssé a játékunk. Gyakrabban jönnek elő a hullámvölgyek, jól lehetett ezt például látni a Miskolcon játszott, újpestiek elleni találkozón – elemzett az edző.
A szakvezető eredményként említi azt is, hogy egyénileg sokat fejlődtek a játékosok. A TF elleni hazai fiaskót annak tulajdonítja, hogy nem számíthattak Oláh Csilla játékára. A leányok az utóbbi időben sokkal kreatívabb módon oldottak meg bizonyos játékszituációkat, noha általában a jó csapatmunka jellemezte a produkciójukat.
– Sok múlik azon, hogy az elkövetkezendő időben mennyit fejlődnek tovább a játékosok – tekintett egy kicsit a jövőbe Toma Sándor. – Jobbak lettek a feladások, javult a centerjátékunk, a mezőnyvédekezésben is előrelépést figyelhettünk meg, és a széleken is hatékonyabbá vált az együttes játéka. Remélem, hogy támogatóink továbbra is kitartanak mellettünk, mert a csapat igazolta, hogy szép jövő előtt áll.
Egy-két jó igazolás persze nem ártana, de mindent a pénztárca határoz majd meg. Mindenesetre a zöld-fehérek által választott út (helyi, saját nevelésű, miskolci fiatalokból építeni csapatot) eddig beváltotta a reményeket, és mivel remek az együttműködés a klub, illetve a Miskolci Sportiskola között, várható, hogy újabb ígéretes tehetségekkel bővülhet a választék.
Doros László