– Eddig minden alkalommal a közönség segítette továbbjutásod. Mit jelent ez számodra?
– Úgy érzem, az emberek nagyon megszerettek olyannak, amilyen vagyok. Nagy támogatás ez számomra, de abszolút nem tudok megnyugodni. Minden fellépésem előtt izgulok. Azt, hogy valaminek van tétje, mindig az jelzi, hogy az ember nagyon komolyan veszi. Azért vagyok ideges, mert fontos számomra ez a verseny, de bízom a közönségben.
– Mit gondolsz a mezőnyről?
– Nagyon sok kedves ismerősre tettem szert. Furcsán hangzik, de nem érzem, hogy valakivel is „ellenfelek” lennénk. Ugyanúgy szurkolok Veres Mónikának és Szécsi Böbének, mint bármelyik másik versenyzőnek.
– Az élő show nehezebb műfaj, nincs lehetőség hibázásra. Hogyan koncentrálsz fellépés előtt?
– Igen, ez tényleg nem egyszerű. Ideges típus vagyok, habár sokan mondják, hogy ezt nem látni rajtam. Amíg el nem kezdődik a dal, folyamatos stresszben vagyok. Igyekszem rendezni a gondolataimat, de színpadra lépés előtt nem tudok leülni vagy egy helyben megmaradni. Folyamatosan mászkálok vagy dobolok magamon, hogy kicsit levezessem a stresszt.
– Most, a verseny közben, hogyan ítéled meg saját esélyeid?
– Mindig abban hiszek, hogy az épp előttem lévő akadályt akarom leküzdeni, téve mindezt legjobb tudásom szerint. Igaz, itt vagyunk a döntő küszöbén, és nagyon erős a mezőny. Szerintem mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő nyerné meg a versenyt. Egyelőre bízom a közönségben, illetve mesteremben, s remélem a legjobbakat.
– Véleményed szerint változott a személyiséged a népszerűségtől, a hirtelen életmódváltástól?
– Szerintem semmiben nem változtam, bár ezt az ember magán kevésbé érzékeli. A környezetem tud figyelmeztetni, szólni, ha rossz irányba haladnék, hiszen ők kívülről látnak engem. Szerencsére az ismerőseim, barátaim mind azon a véleményen vannak, hogy habár elindult a verseny és sokan megismertek, még mindig azt a Dénest látják bennem, aki elindult a tehetségkutatón.
– Milyen gyakran jut időd hazalátogatni, Miskolcra?
– Legjobb esetben hetente egyszer. Volt, amikor egyáltalán nem sikerült. Nagyon szeretek hazajönni. Az otthoniak mindig feltöltenek energiával.
– Amikor visszanézed a produkcióid, elégedett vagy a teljesítményeddel?
– Épp ellenkezőleg. Szinte sosem vagyok elégedett, mindig bele tudnék kötni a produkciómba. Önmagam nagy kritikusa vagyok, emellett tisztában vagyok a hiányosságaimmal. Egy énekes szerintem szakmailag sosincs kész. Mindig lehet fejlődni, tanulni. Ennek fényében igen, van pár dolog, amit lehet, hogy másképp csináltam volna. Annak azonban örülök, hogy eddig is elnyerte a közönség tetszését.
– Nem tartasz attól, hogy a hangszíned miatt „unalmassá” válhatsz a közönség számára?
– Mindenki azt mutatja meg magából a versenyben, amiben a lehető legerősebbnek érzi magát. Eddig úgy tűnik, hogy az emberek szerették azt, amit csinálok. Természetesen igyekszem majd más oldalamat is megmutatni, de ha nem lesz rá lehetőségem a műsorban, akkor utána igyekszem behozni a „lemaradást”.
– Gondolsz már a verseny utáni időszakra?
– Most még nincsenek konkrét elképzeléseim, de azért szép lassan ez is körvonalazódik bennem. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a versenyre összpontosítsak. Remélem, hogy utána kapok majd lehetőséget arra, hogy jobban kibontakozhassam.
– Mit fogsz énekelni legközelebb?
– Ennek meglepetésnek kell maradnia az adásig, de annyit elárulhatok, hogy ismét magyarul fogok énekelni. Egy igazán ismert magyar balladát.
Kiss J.
– Úgy érzem, az emberek nagyon megszerettek olyannak, amilyen vagyok. Nagy támogatás ez számomra, de abszolút nem tudok megnyugodni. Minden fellépésem előtt izgulok. Azt, hogy valaminek van tétje, mindig az jelzi, hogy az ember nagyon komolyan veszi. Azért vagyok ideges, mert fontos számomra ez a verseny, de bízom a közönségben.
– Mit gondolsz a mezőnyről?
– Nagyon sok kedves ismerősre tettem szert. Furcsán hangzik, de nem érzem, hogy valakivel is „ellenfelek” lennénk. Ugyanúgy szurkolok Veres Mónikának és Szécsi Böbének, mint bármelyik másik versenyzőnek.
– Az élő show nehezebb műfaj, nincs lehetőség hibázásra. Hogyan koncentrálsz fellépés előtt? – Igen, ez tényleg nem egyszerű. Ideges típus vagyok, habár sokan mondják, hogy ezt nem látni rajtam. Amíg el nem kezdődik a dal, folyamatos stresszben vagyok. Igyekszem rendezni a gondolataimat, de színpadra lépés előtt nem tudok leülni vagy egy helyben megmaradni. Folyamatosan mászkálok vagy dobolok magamon, hogy kicsit levezessem a stresszt.
– Most, a verseny közben, hogyan ítéled meg saját esélyeid?
– Mindig abban hiszek, hogy az épp előttem lévő akadályt akarom leküzdeni, téve mindezt legjobb tudásom szerint. Igaz, itt vagyunk a döntő küszöbén, és nagyon erős a mezőny. Szerintem mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő nyerné meg a versenyt. Egyelőre bízom a közönségben, illetve mesteremben, s remélem a legjobbakat.
– Véleményed szerint változott a személyiséged a népszerűségtől, a hirtelen életmódváltástól?
– Szerintem semmiben nem változtam, bár ezt az ember magán kevésbé érzékeli. A környezetem tud figyelmeztetni, szólni, ha rossz irányba haladnék, hiszen ők kívülről látnak engem. Szerencsére az ismerőseim, barátaim mind azon a véleményen vannak, hogy habár elindult a verseny és sokan megismertek, még mindig azt a Dénest látják bennem, aki elindult a tehetségkutatón.
– Milyen gyakran jut időd hazalátogatni, Miskolcra?
– Legjobb esetben hetente egyszer. Volt, amikor egyáltalán nem sikerült. Nagyon szeretek hazajönni. Az otthoniak mindig feltöltenek energiával.
– Amikor visszanézed a produkcióid, elégedett vagy a teljesítményeddel?
– Épp ellenkezőleg. Szinte sosem vagyok elégedett, mindig bele tudnék kötni a produkciómba. Önmagam nagy kritikusa vagyok, emellett tisztában vagyok a hiányosságaimmal. Egy énekes szerintem szakmailag sosincs kész. Mindig lehet fejlődni, tanulni. Ennek fényében igen, van pár dolog, amit lehet, hogy másképp csináltam volna. Annak azonban örülök, hogy eddig is elnyerte a közönség tetszését.
– Nem tartasz attól, hogy a hangszíned miatt „unalmassá” válhatsz a közönség számára?
– Mindenki azt mutatja meg magából a versenyben, amiben a lehető legerősebbnek érzi magát. Eddig úgy tűnik, hogy az emberek szerették azt, amit csinálok. Természetesen igyekszem majd más oldalamat is megmutatni, de ha nem lesz rá lehetőségem a műsorban, akkor utána igyekszem behozni a „lemaradást”.
– Gondolsz már a verseny utáni időszakra?
– Most még nincsenek konkrét elképzeléseim, de azért szép lassan ez is körvonalazódik bennem. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a versenyre összpontosítsak. Remélem, hogy utána kapok majd lehetőséget arra, hogy jobban kibontakozhassam.
– Mit fogsz énekelni legközelebb?
– Ennek meglepetésnek kell maradnia az adásig, de annyit elárulhatok, hogy ismét magyarul fogok énekelni. Egy igazán ismert magyar balladát.
Kiss J.