A frontra kivonult hadsereg kötelékében ott volt a miskolci központú VII. Hadtest is, kötelékében sok ezer miskolci, borsodi bakával. A jobban felszerelt, kiképzett ellenségen kívül meg kellett küzdeniük az orosz téllel is. Vereséget szenvedtek, de a helyenként kifejtett hősies ellenállásnak köszönhetően nem sikerült katlanba zárni őket, mint történt Sztálingrádnál a németekkel. Végül a frontból kivált csapatok maradványait 1942 áprilisában, májusában vasúti úton hazaszállították. Az összesített statisztika szerint mintegy 26-27 ezren vesztették életüket, több tízezren estek hadifogságba, akik közül ugyancsak sokan elpusztultak a lágerekben. Sokáig beszélni se volt szabad róluk, vagy csak becsmérlően említették őket. Most rájuk, nagyapáinkra, dédapáinkra, a hősökre és áldozatokra emlékezünk.
A Szent Anna templomban vasárnap délelőtt tartott emlékmisét Szarvas Péter plébános atya celebrálta. A misén részt vettek és gyakorlatilag teljesen megtöltötték a templomot a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség Miskolci Csoportjának a tagjai, valamint más hagyományőrzők, a Don-kanyart megjártak leszármazottai, az egyházközség hívei. A mise zárásaként Mester István egykoron a Don-kanyart megjárt fiatal katona idézte fel a hetven évvel ezelőtt történteket. Személyes hangvételű beszédében az ellátástól az orosz tél viszontagságáig felidézte élményeit.
Hétfőn délután 2 órától Miskolcon, a Szemere kertben lévő doni kopjafánál tartanak megemlékezést. Szabó Sándor református lelkész, önkormányzati képviselő mond beszédet. Imát mond az elesettekért Hangó István református lelkész. Az ünnepség keretében elhelyezik a kopjafánál az emlékezés koszorúit, virágait. A szervezők várnak minden érdeklődő miskolcit, hogy együtt emlékezzenek a 70 évvel ezelőtt történtekre, a fronton, hadifogságban elhunytakra, a sebesültekre.
