Nehéz nem arra gondolni, hogy az ilyen egy idejű, tömeges kihalásnak konkrét oka van, a tujavészt valamilyen kórokozó vagy kártevő okozza. Megkérdeztük erről városunk főkertészét, Czifrusz Natáliát, aki megerősítette, hogy kártevőkkel van dolgunk, bizonyos szúfélékkel, amelyek kihasználva a fáknak az elmúlt aszályos években – különösen az eddigi csúcsot jelentő tavalyiban – meggyengült védekezőrendszerét, most gyorsan terjedve pusztítják a megtámadott faállományt.
„Európában már közel két évtizede megjelent ez a probléma, egészen magasan fekvő erdőkben is pusztulnak ki a fenyőfélék komoly gazdasági károkat is okozva. A kutatások szerint több okra vezethető vissza, de elsősorban a klímaváltozás a döntő, a csapadék hiánya, az egyre nagyobb és évek óta tartó aszály. Ezeknek az örökzöldeknek viszonylag sekély a gyökérzónájuk, maximum másfél méter, ahonnan vizet tudnak felvenni. És ez a réteg az, amely a leginkább kiszárad elegendő eső nélkül. Ezen még a parkok, kertek öntözése sem sokat segít, amivel csak a felszíni növényzethez jut el a nedvesség, a mélyebb rétegekbe nem. A folyamat vége az, hogy a növény legyengül, nem tud úgy védekezni a kórokozókkal és kártevőkkel szemben, mint egészségesen” – ismertette a főkertész.
Hozzátette, ebben a helyzetben könnyű dolguk van azoknak a szúféléknek, amelyek ezeket a növényeket támadják. Ráadásul a melegedés hatására a szaporodásuk is felgyorsult, több generáció kel életre egy szezonban, mint régen, és jóval nagyobb számban. Sőt, az enyhe időjárás miatt a kéreg alatt télen is aktívan rágják a fák belsejét. Ezért is látjuk most tavasszal a tömeges kipusztulást.
Ez ellen sajnos sem permetezéssel, sem felszíni öntözéssel nem lehet hatékonyan védekezni. Czifrusz Natália szerint a közparkokban álló fenyőfélék mintegy nyolcvan százalékát érinti ez a betegség, és a városi kertészeknek sincs más választásuk, mint a kihalt növények pótlása olyan fajokkal, köztük más örökzöldekkel, amelyek ellenállóbbak, jobban tűrik a szárazságot.
