Mindig is hatalmas bánatom volt, hogy zene- és koncertimádó emberként nagyon sok olyan muzsikát már nem hallgathatok meg élőben, amelyek korban megelőznek engem. Ilyen az LGT is, amit azután kedveltem meg, hogy a zenekar felhagyott a koncertezéssel.
A Csík Zenekar A dal a miénk című LGT-feldolgozáslemezével, és azzal, hogy Presser Gábor „Pici bát”, illetve Karácsony János „Jamest” is felültette az új lokomotívra, nagyjából megadta nekem és a közel teltházas Lovagi Tornák Terének azt az élményt, amiről sokan hittük, hogy nem élhetjük már át. A Csík-stílusjegyek egyértelműek, de azért mégis csak a nagy klasszikusokat hallhattuk, ráadásul 50% LGT-közreműködéssel. A zenekarok tagjai örömmel meséltek nekünk a produktumról.
Honnan jött az ötlet, hogy LGT-feldolgozáslemezt készítsen a Csík Zenekar; ráadásul Presser Gáborral és Karácsony János „Jamesszel”?
Szabó Attila (hegedűs, gitáros; Csík Zenekar): Ha jól emlékszem, 11-12 évvel ezelőtt elhívtuk Presser Gábort egy évzáró Csík Zenekar-koncertre, pár évvel később pedig Jamest is. Egy idő után az ember megunja, hogy mindig ugyanazt a két számot játssza el, úgyhogy mindig újabb és újabb dalok következtek. Mikor úgy két éve készültünk az év végi koncertre, akkor láttuk, hogy bizony már szinte egy egész lemezre elegendő anyag gyűlt össze. Ekkor jött az ötlet: ha már úgyis van ennyi szám, mi lenne, ha albumot csinálnánk belőle? Ez a rettenetes világjárvány hagyott nekünk időt arra, hogy foglalkozzunk is az ötlettel és tavaly nyáron felvettük a lemezt. Mivel úgyis mindig az ő aktív közreműködésükkel játszottuk ezeket a dalokat a színpadon, hülyén nézett volna ki, ha nélkülük rögzítjük őket. Nagyon örültünk, mert boldogan vállalták mindketten. Amikor készen lett az album, úgy voltunk vele, hogy akkor most már mutassuk meg az országnak egy turnén.
Milyen érzés ilyen zenészlegendákkal együtt színpadra állni?
Szabó Attila (hegedűs, gitáros; Csík Zenekar): A zenéjükön nőttem föl. A színpadon mindig azt érzem, hogy „úristen”! Magam mellé nézek és nem hiszem el, hogy ott van Pici bácsi és James, ami egy csoda. Kicsit elfogult vagyok ezzel kapcsolatban, mert egyrészt a mi generációnk ezen a zenén nőtt fel és a következő nemzedék is ismeri őket. Olyan dalok, amik a saját kis kultúrkincsünknek a részei. Ennek egy pici szeletében jelen lenni már önmagában egy megtiszteltetés, hát még az, hogy ezekkel az emberekkel együtt tudunk muzsikálni.
Csík János (hegedű, ének; Csík Zenekar): Érdekes dolog ez, mert sokszor az emberek túlmisztifikálják a kérdést. Az az igazság, hogy végtelenül jó lelkű, udvarias és sokat tapasztalt emberek Pici bácsi és James. Intelligensen és kulturáltan kezelik a dolgokat, én pedig néha úgy érzem, mintha a szüleimmel vagy nagyapámmal beszélgetnék: tanácsokat adnak, és nagyon igyekeznek, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Nekünk nagyon fontos felelősségünk – miután hála Istennek bizalmat kaptunk az öreg zenészektől -, hogy megérintsük a zenénkkel azt a generációt, akik mostanában születtek, ezért semmit nem tudnak az LGT-ről. Nekik is olyan élményt szeretnénk nyújtani, amit érdemes újra átélni és megszeretni.
Nehéz volt „Csíkosítani” a nótákat?
Szabó Attila (hegedű, gitár; Csík Zenekar): Nem igazán. A zenekarban amúgy is elég sok feldolgozást játszunk. Ez úgy működik, hogy nem keresgéljük a megoldást, hanem beugrik valamiről valami. Hallgatom az eredetit és egyszer csak beugrik egy másik fajtája; az átjárás két műfaj között. Nincsen ebben semmi nagy varázslat, egyedül annyi, hogy iszonyatosan sok zenét kell hallgatni. Ismerni kell a könnyű és a népzenét is, és akkor teljesen világos lesz, hogyan tudok az egyik dalból úgy átmenni a másikba, hogy ne tűnjön túl erőltetettnek.
Az LGT-tagok 2016-ban megfogadták, hogy nem lépnek fel többet mint LGT. Most mégis itt vannak ketten a zenekarból és LGT-dalokat játszanak.
Karácsony János „James” (ének, gitár; LGT): Akkor aktuális volt a dolgok abbahagyása. Tamás halálakor (Somló Tamás, az LGT 2016-ban elhunyt énekese, basszusgitárosa, szaxofonosa és szájharmonikása) a külső körülmények tették szükségessé, hogy elgondolkozzunk az abbahagyáson. Mindenki örömére – elsősorban a magunkéra – nem hagytuk abba. Most láthatjuk, hogy 50 év után is lehet kvázi újdonsággal közönség elé állni. A legmagasabb színvonalon történő, különleges megfogalmazása ez azoknak az LGT-daloknak, amiket általában ismernek az emberek. Nagyon szerencsés vagyok, mert boldogan veszek részt a dologban, lubickolok benne. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, mert megéri!
Milyen érzés, hogy olyan dalokat alkottak meg az évek során, amelyeket más zenészek előszeretettel feldolgoznak?
Presser Gábor „Pici bá” (ének, billentyű; LGT): Persze, hogy jó! Nagyon hízelgő, hogy szakmabeliek szeretik a zenénket. Bárki azt mondja, hogy „minket ez nem érdekel”, az hazudik. Abszolút érdekel minket és megtisztelve érezzük magunkat a fiatal és a nem teljesen fiatal bandák feldolgozásaitól is.
Emlékezhetünk a 2008-as MTV Ikon-koncertre, amikor több mint 10 zenekar dolgozott fel LGT-számokat a saját stílusukban. Nem furcsa ilyenkor hallani a saját dalokat más elképzelések szerint?
Presser Gábor „Pici bá” (ének, billentyű; LGT): Egy dal egyfajta alapanyag. Vannak olyan nóták, amikről tényleg azt mondhatjuk, hogy feldolgozásra születtek. Mi akkor 2008-ban nagyon meghatva néztük végig azt a koncertet. Mindenki belerakta a saját egyéniségét a dalainkba, és ez nagyon izgalmas volt.
Most viszont önmagukat dolgozzák fel…
Presser Gábor „Pici bá” (ének, billentyű; LGT): Mondjuk úgy: nem teljesen új érzés, mert mindig úgy játszottunk, hogy egy idő után változtak a dalok, így mi sem untuk meg őket. Egy hosszú turnén, amikor 30 napig kell játszani egymás után, minden nap, akkor automatikusan elkezdtek a nóták idomulni a pillanatnyi életünkhöz. Szabó Attila feldolgozásai egyszerűen zseniálisak. Olyan új dolgokat mutattak meg nekünk a saját dalainkból, és annyira gyönyörűen simulnak össze a népzenével, hogy én erre nem is számítottam. Most már 12. éve, hogy együtt játszom a Csík Zenekarral, és körülbelül 10 éve, hogy elkészült az első LGT-feldolgozás, az És jött a doktor… Az valami csoda volt.
Arra van esély, hogy új LGT-dalok szülessenek a Csík Zenekarral közösen?
Presser Gábor „Pici bá” (ének, billentyű; LGT): Nem, szerintem ez akkor már zavaros lenne. De egyébként nem tudom. Minden lehetséges…
