A Halál Kávéházat minden hónap harmadik szerdáján rendezik meg a Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtárban. Molnár Erzsébet gyászterapeuta, csoportanalitikus és mentálhigiénés szakember hozta Miskolcra a rendezvényt.
– A halálról beszélni ma is nehéz. Tabu, amelyet sokan inkább elkerülnek, holott mindannyiunk életének része. Ezt a hallgatást szeretné oldani a Halál Kávéház elnevezésű kezdeményezés, amely 2002-ben jelent meg a nemzetközi gyakorlatban, elsősorban Svájcban, majd Portugáliában, Spanyolországban és Angliában is elterjedt. Magyarországra 2015-ben jutott el dr. Nemes László filozófus és bioetikus indításával, azóta több városban is meghonosodott. 2025 szeptemberétől Miskolcon is rendszeresen várja az érdeklődőket. A megnevezés mára elfogadott, védett fogalommá vált, ezért a hazai szervezők sem változtattak rajta, így én sem – magyarázta a program helyi kezdeményezője, aki saját maga választotta azt az alcímet a rendezvénynek, hogy Közösségi beszélgetés életről és halálról.
Ki kell beszélni
Nemzetközi források rámutatnak, hogy a Death Cafés elnevezésű rendezvények már több mint 90 országban rendszeresen szervezett eseményekké váltak, több tízezer alkalommal tartották meg őket – ez azt mutatja, hogy a kezdeményezés nem csak lokális, hanem globális társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Az események jelentősége a covid–19-járvány után erősödött, mert sokakban nőtt az érdeklődés a halállal és a végső kérdésekkel kapcsolatban.
Gyakran érzelmi megkönnyebbülést és közösségi támogatást is adnak a résztvevőknek – sokan arról számolnak be, hogy a beszélgetések segítik őket a saját halálfélelmük, veszteségeik vagy életfilozófiai kérdéseik feldolgozásában, miközben erősítik az élet értékének tudatosítását is.
A cél nem a gyász feldolgozása, hanem az arra való felkészülés.
– A halál témája sokak számára kényelmetlen, ezért ritkán beszélünk róla, és még ritkábban foglalkozunk az életvégi döntésekkel. Pedig egy baleset vagy súlyos betegség bármely életkorban bekövetkezhet. Ilyenkor a hozzátartozók gyakran tanácstalanul állnak: nem tudják, mit szeretett volna az elhunyt, hogyan képzelte el a temetését, rendelkezett-e bármiről előre. Ezek a beszélgetések éppen abban segítenek, hogy bizonyos kérdések ne maradjanak kimondatlanul, úgy talán otthon is számot tudunk adni elképzelésünkről majd saját hozzátartozóinknak – mondta Molnár Erzsébet.
Mindennapi témaindítók
A Halál Kávéház ugyanakkor nem vallási esemény, és nem is terápiás csoport.
– Sokkal inkább lehetőség egyfajta „lelki leltárra”: időről időre végiggondolni, hol tartunk az életünkben, azt csináljuk-e, amit szeretünk, hogyan érezzük magunkat, és rendben vannak-e a kapcsolataink. Mivel az élet vége kiszámíthatatlan, ezeknek a kérdéseknek a rendezése nem halogatható a végtelenségig.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Halál Kávéház nem gyászcsoport. A gyászcsoportok konkrét halálesethez kötődnek, és kifejezetten az akut veszteséget elszenvedett hozzátartozókat segítik. A Halál Kávéház ezzel szemben megelőző, szemléletformáló tér: egy nyitott, biztonságos közeg, ahol bárki beszélhet az élet végével kapcsolatos gondolatairól, kérdéseiről – sorolta a beszélgetéseket vezető, majd hozzátette: egyes alkalmakkor olyan hétköznapi témából indulunk ki, mint például a sötétség – ki hogyan viszonyul hozzá, mire asszociál belőle, – vagy a rémálom, ami sokszor a halál miatt szorongásból keletkezik.
A miskolci alkalmak tehát nem a szomorúság elmélyítésére szolgálnak, hanem a tudatosabb életet segítik azzal, hogy merjünk beszélni arról is, amitől a leginkább tartunk.
Fiatalok, idősek egyaránt
A program résztvevői között van harmincas éveiben járó és nyolcvanéves is. Korpás Lajosné azért jár az alkalmakra, mert szeretné rákényszeríteni magát, hogy beszéljen a problémáiról.
– Jó lenne, ha kimondanám én is, amiket átéltem. Férjemet öt éve áprilisban veszítettem el. Nem érzem magam magányosnak, de ötven év együttlét nem kevés idő volt. Fontosnak tartom, hogy tudjuk, hogyan lehet felkészülni a veszteségre. Egyszerűen kíváncsi lettem, hogy itt mi hangzik el, és ezért jövök el minden hónapban – mondta a nyolcvanas éveiben járó hölgy, akiről kiderült az is, hogy egy baleset miatt neki magának is volt halálközeli élménye, mégsem fél az elmúlástól. Rémálmok azonban rendszeresen gyötrik.
Szónoczki János januárban csatlakozott a kis közösséghez.
– Hallva a rendezvényről arra gondoltam, hogy ott majd mindenki elmondja a saját gondolatait a témáról, magáról a halálról. Mivel nekem erős a hitem – görögkatolikus vagyok –, engem inkább az érdekelt, hogy mások hogyan dolgozzák fel ezt a kérdéskört, tehát más gondolataira voltam kíváncsi – mondta, majd bevallotta, szívesen megosztotta saját látásmódját is a többiekkel.
A következő Halál Kávéház február 18-án, szerdán délután fél 5-kor kezdődik és este 6 óráig tart a Mindszenti templom mellett található Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtárban.
