Kiss Tamás, a Filmtekercs.hu portál szerkesztője nem hezitált sokat a válaszon. Mint mondja, nem miskolciként számára fontos tényező, hogy a Cinefest rácáfol a szürke ipari acélváros sztereotípiájára.
Itt a nívós filmfesztivál, ami kulturális rangot ad a megyeszékhelynek. Jól példázza ezt, hogy olyan filmeket képesek a szervezők ide csábítani, amik a világ legnagyobb hasonszőrű rendezvényein mutatkoztak be: Cannes, Karlovy Vary és Sundance programjához közelít Miskolc.
Az esztéta úgy fogalmaz, hogy „filmes berkekben Magyarország legfontosabb fesztiváljává vált a Cinefest”. Ezt bizonyítja, hogy nem feltétlenül Budapesten debütálnak a legfontosabb hazai filmek, hanem itt mutatják meg őket az alkotók a szakmának és a nézőknek – folytatja. Ilyen idén A feleségem története, vagy pár éve az akkor még friss Oscar-díjas Nemes-Jeles László Napszállta című filmje.
Kiss Tamás azt is felidézi, hogy a város a reformkor során – elsősorban a Miskolci Nemzeti Színháznak köszönhetően – országosan is fontos kulturális központ volt. Közel kétszáz évvel később egy modernebb művészeti ág veszi át ezt a szerepet.
Na de miért trendi?
Több dolog miatt is. Nagyon divatosak manapság a szabadtéri vetítések, amelyekkel eddig is számolhattak a fesztivállátogatók – kezdi a felsorolást a filmesztéta. Emellett utcazenei koncertek is lesznek erős zenei felhozatallal. „A szervezés nagyon XXI. századi” – teszi hozzá.
Emellett a filmválasztás is nagyon trendi. Olyan témákat boncolgatnak, amelyek meghatározzák ma a filmes fősodort. Kiss Tamás külön kiemeli annak fontosságát, hogy a Cinefest odafigyel a dokumentumfilmes zsánerre, ráadásul egyre fontosabb filmeket hoznak el a szervezők Miskolcra. Nagyszerű lehetőséget lát a Roma kép és az Otthonunk Miskolc kategóriákban: az egyetemisták, szárnybontogató dokumentumfilmesek fejlődhetnek, ami szintén fontos szakmai irány.
Mindemellett számos program és egyéni tényező határozza meg, hogy ki miért szereti a Cinefestet. A cikk szerzője akkor érezte először, hogy a fesztivál nagyon menő, amikor a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film premierje utáni délelőttön, a főutcán sétálgatva a rendező Reisz Gábort vélte felfedezni az egyik padon, miközben ő átszellemülten napfürdőzve dolgozta fel – feltehetően – az előző nap eseményeit.
