Múlt hét csütörtökén adta elő a Helynekemben a Miskolci Nemzeti Színház színművésze Soóky László művét, A nagy (cseh) szlovákiai magyar forradalmi gulyáspartit. A monodráma az Utánam Srácok! projekt része volt – kötetbemutatóval, várostúra jellegű, felolvasással egybekötött játszótér látogatással, koncerttel és saját cuccos divatbemutatóval.
Az eseményt az Észak-Keleti Átjáró szervezte.
- A mostani egy programsorozat része volt, ami 2013 óta fut az egyesület szervezésében – mondta Darázs Richárd elnök. – Több tematikus túránk is volt eddig. A mostani a játszóterekre fókuszált, ezzel a témával egyébként régóta szerettünk volna foglalkozni, hiszen a játszóterek a félmúlt jellegzetes mementói.
Ehhez kapcsolódott Fandl Ferenc előadása. A nagy (cseh) szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti úton-útfélen, kocsmákban, tücskök, bogarak titkos alagútjaiban, kopjafák, emlékművek, bográcsok tövén játszódik: sehol és bárhol egyszerre. Hangulatában mégis erősen megragadja a múlt század utolsó negyedének Felvidékét.
- A Gombaszögi Nyári Táborban is játszottam ezt a darabot, ott figyeltek fel rá Darázs Richárdék; úgy gondolták, pont bele illene a programjukba – mesélt a mostani előadás hátteréről Fandl Ferenc, aki a Helynekem színpada helyett a színpad előtt adta elő műsorát. – Ezzel a szöveggel jobban szeretek közel lenni a közönséghez, mert ha túl messze vannak, rögtön színházi előadás szagú lesz az egész, a gulyásparti viszont másféle történet: vannak benne egészen bensőséges és kifejezetten közvetlen részek is. A témája a 89-90-es csehszlovákiai rendszerváltás. Sokat játszottam ezt a darabot a Felvidéken. Az ottani közönséget a mélyebb tartalma fogja meg, húsbavágóan érinti őket a történet, nem tudnak olyan felhőtlenül szórakozni rajta, mint mondjuk az itteni közönség. Magyarországon inkább a humoros részeket értékelik a nézők.
Fandl Ferenc arról is beszélt, hogyan lehet egyetlen színésznek 1-1,5 órán keresztül fenntartani a közönség figyelmét.
- A legfontosabb, hogy miről beszélek. Figyelem a reakciókat és gyakran áttempírozom az előadást. Szerkezetileg kitűnően van felépítve a történet, így felmérhető, melyik részére vevő épp a közönség, így azokat érdemes hangsúlyozni. Aztán a két réteg egyszercsak elkezd együtt működni, erősíteni egymást. Ebből a szempontból minden előadás más.
Harsányi Attila
Fandl Ferenc az előadás utáni katartikus állapotban majdnem elfelejtette megemlíteni kollégáját és jóbarátját, Harsányi Attilát – akinek egyébként semmi köze a darabhoz –, így emlékeztettük erre.
- Természetesen meg kell említenem mindig, mert van egy megállapodásunk, hogy bármelyikünkkel készül interjú bármilyen formában, akkor valahogyan bele kell szúrnom a nevét, neki meg az enyémet.
Amikor arról kérdeztük, hogy szomorú lenne-e ha Harsányi Attila elfeledkezne erről a fontos paktumról, és nem említené meg egy interjújában Fandl Ferenc nevét, a színművész így válaszolt:
- Nem lennék szomorú, mert mindannyian tudjuk, én sokkal jobban tartom magamat a megállapodásokhoz, mint ő. Lehet, hogy az én emberi értékeim magasztosabbak, mint az övéi, nem tudom. Szóval nem haragudnék, de nem hinném, hogy ilyesmire vetemedne.
