A képei olyanok, mint ő maga: művészetében egyszerre van jelen a tisztaság, a derű, az érző meleg, az árnyéktalan világosság és a szív. Barkóczi Ákos, a Herman Ottó Múzeum művészettörténész-muzeológusa mesélt Döbröczöni Kálmán munkásságáról.
– Az egyik kulcsfigurája volt a miskolci képzőművészeti életnek a 20. század első felében. A hátrahagyott életműve a legfrissebbek közé tartozik az itt élő, dolgozó kortársai között.
A kiállításon összesen közel félszáz műalkotás látható. Különlegessé az teszi, hogy az olajfestményeken kívül közel két tucat tájképhez fotókat is rendeltek, amiket Döbröczöni Kálmán fia, Ádám gyűjtött össze, illetve készített el, felkeresve azokat a helyszíneket, ahol apja is járt egykor. A városrészekről készült alkotások nemcsak megidézik a múltat, sokat elárulnak a festő egyéni ábrázolásmódjáról is.
A művész fia, Ádám is jelen volt a tárlatvezetésen. Az okleveles gépészmérnök és egyetemi tanár úgy fogalmazott, a terpentin és a lenolaj illatában nőtt fel, de nagy hatással volt rá az is, hogy apja szakrajzot is tanított. Így indult el ő a mérnöki pályán.
A kiállítás rendhagyó módon állítja fókuszba Döbröczöni Kálmán munkásságát. A tárlatot január 16-áig tekinthetik meg az érdeklődők a Miskolci Galériában.
