97 évvel ezelőtt tanácsolta el Horger Antal, Szegedi Tudományegyetem, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karának dékánja József Attilát. Az ok, amiért a költőnek mennie kellett az egyetemről az volt, hogy a „Tiszta szívvel” című verse áthorzsolta az akkor bevett közízlést. A verset a Szeged című napilap közölte 5 nappal korábban, március 25-én, a mű pedig botrányt robbantott ki jobboldali körökben: a Szegedi Új Nemzedék 1925. március 29-i számában két cikkben is támadta a fiatal József Attila költeményét.
Ez pedig elég volt ahhoz, hogy a kritikák hatására március 30-án Horger Antal magához hívassa, amikor is két tanú jelenlétében közölte vele - a kar álláspontjaként tálalva magánvéleményét -, hogy nem látja szívesen többé az egyetem őt a hallgatói között. Érdekes Fintora a sorsnak, hogy ez a tette írta be örökre a dékán nevét a magyar köztudatba, az arrogancia és az elnyomó, megtorló hatalom szimbólumaként. Azt nem tudjuk, később örült-e Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, de a kirúgott József Attila nem középfokon gyakorolt hatást népére: mai napig a legnagyobb irodalmárok szűk elitjében tartják számon.
Aki nem ismerné az említett művet, íme: 100 évvel ezelőtt ennyi is elég volt, hogy eltanácsoljanak valakit a felsőoktatásból.
Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
1925. március
