Ugrás a tartalomra

Színház a város tenyerén

Létrehozva
Két lokálpatrióta szedte borítólapok közé a Miskolci Nemzeti Színház 200 éve induló történetét.
Preview Image
Színház a város tenyerén című könyv bemutatója - Juhász Ákos képgalériája

Fedor Vilmos helytörténeti munkáival valószínűleg még az is találkozott valamilyen formában, aki kevésbé érdeklődik Miskolc egykori arcai iránt. A korábbi alpolgármester – majd nemrégiben kultúráért felelős polgármesteri megbízott – Miért Miskolc? című könyve is a város szépségére, értékeire koncentrált – egyébként a mostani kötet is a címben feltett kérdésre keresi a választ, igaz más szemszögből. Somorjai Lehelnek, a helyi levéltár korábbi igazgatójának szintén számos írása őrzi borostyánként Miskolc múltját. Kettőjük másfél éves közös munkájának eredménye az a kiadvány, amit a színház 200 éves jubileumi ünnepségén mutattak be a nagyközönségnek.

„1823-ban nyílt meg másodikként – csak Kolozsvár előzte meg – állandó kőszínháza. A trianoni békediktátum miatt viszont a mostani magyarországi határokon belül az első! Az első Thália temploma a legnagyobb jövőjű magyar városban” – írja a Színház a város tenyerén című kötetük kapcsán Somorjai Lehel. Rengeteg gyűjtőmunka és kutatás eredménye ez a könyv, aminek szerkesztésében a szakmai szempontok és a miskolci szív tükröződik.

- Nagyon sok régi iratot elővettünk. Olyan dolgokat fognak olvasni ebben a könyvben, amilyeneket eddig még nem, mivel eddig még nem találták meg őket – mondta a könyvbemutatón Fedor Vilmos. – A színház a város tenyerén elsősorban a miskolciaknak szól, buzdítja őket, hogy legyenek büszkék. Arra kerestük főképp a választ, mi volt az oka, hogy az 1800-as évek elején egy 14500 fős városban úgy dönt a lakosság, hogy megépítik az ország első, magyar nyelven játszó kőszínházát. Még a kassaiak is támogatták a tervet, pedig ők már polgári város voltak, mi polgárosodó. Miért történt mindez? Ezekre a rejtélyekre kerestük a választ.

Kép
Fotók: Juhász Ákos

Óriási lehetőséget kaptunk a sorstól: az évek alatt itt játszó színészek mesélnek Miskolcról a könyvben. Erre másik városban nincsen példa, ezeket nem gyűjtötte össze senki. Olvasható lesz Dajka Margit véleménye, Fedák Sárié, sok más kiváló alaké abból a korból, de megtalálható a lapokon a közelmúlt üzenete is.

Széchenyi István elsőként adományozott 300 forintot 1823-ban. Ez akkoriban igen nagy pénz volt. Az ő példáját ebben is követték más nemesek is, mind hasonló összeggel csatlakoztak ahhoz, hogy felépüljön Miskolc kőszínháza – ilyen, és ehhez hasonló történetek rajzolódnak ki a korabeli írások alapján.

A Színház a város tenyerén című könyvet nemsokára meg is vásárolhatják azok, akik kíváncsiak a helyi teátrum múltjára, a 200 évvel ezelőtt élő miskolciak városépítő elszántságára.

Ez is érdekelhet

Azt hirdette, amiben hitt
KultúraMiskolcSzabadidő
Hitelesség – így nevezik azt, amikor valaki tökéletesen azonosul az általa megfogalmazott gondolatokkal. Gubás Gabi személyesítette meg Polcz Alaine-t a TTH színpadán hétfőn.
Tiszta lappal
KultúraMiskolcBelföldBorsod-Abaúj-Zemplén
Adyt idézi egy újonnan induló folyóirat, amit szakmai lapként aposztrofált Filip-Kégl Ildikó. Az íróval, költővel, kritikussal és irodalomszervezővel beszélgettünk az Észak-fokról és a hetekben kapott díjairól.
Egész héten hangos
KultúraMiskolcOktatásBorsod-Abaúj-Zemplén
Tizenhárom koncertet tartott a Miskolci Szimfonikus Zenekar a Művészetek Házában március 16–20. között. A nézőtér miskolci iskolák tanulóival telt meg.
Miskolciak intik csendre a hatvaniakat
Kultúra
Lélekemelő zenei esttel készül a húsvéti időszakra a Polifónia Vegyeskar: a hatvani templomban megrendezett nagyböjti áhítat a klasszikus egyházzene eszközeivel kínál elmélyülést az érdeklődőknek.