Erről a Hunguest Hotel idejekorán lemondott a város javára. Többen is pályáztak rá komolytalan ajánlatokkal. Egy éjszakán egy rejtélyes kínai befektetővel is bejártuk a már patkányoktól hemzsegő épületet. Az étterem konyháját, a Fapadost és a Vörös termet. Végül a Déli Hírlap kft. kapta meg hasznosításra. Így lett ez Miskolc első bevásárlóközpontja. Bérelhető vásári pavilonokkal csaknem két évig sikerült életet lehelni a Fehér terembe, s osztozhattunk a bevételen az önkormányzattal. Volt egy élelmiszerüzlet és sok divatárus stand. A bérletéből fedeztük a lapkiadás növekvő veszteségét.
Végül az igazi nagy dobás az ufókiállítás volt a Vörös teremben. Egy magyar származású amerikai szenátor, aki egész életét a földönkívüliek kutatására tette fel, egy teljes anyagot küldött. Fotókkal és az állítólagos repülő csészealjak maradványaival megspékelt kiállítás előkészítésén még a nyitás előtti éjszaka is dolgoztunk Török Ferenc barátommal. Feliratoztuk a tablókat, s kiraktuk a magnókazettákat, amelyen az amerikai kutató egy gyújtóhangú beszédet mond a kongresszusban a földönkívüliek lehetséges támadásáról. Végül csaknem tízezer látogatónk volt, közülük sokan teleírták a máig is őrzött vendégkönyvet. Sokan a saját, harmadik típusú találkozásaikat jegyezték. Már abban az időben, amikor mindez még kényes tabutéma volt, nemcsak nekem, másoknak is lehettek ilyen élményei.
Mi az utolsó napig a lakásunkon tároltuk a kiállítási anyagot. Majd az elszállítás előtti éjszaka arra ébredtünk, hogy járkálnak a házban. Hallottuk a robosztus lépteket, s mindannyian erre riadtunk fel. Ám az infrariasztó sorompó senkit, semmit nem jelzett. Máig hiszem: ők, a messzi idegenek voltak az első látogatóink. Kíváncsiak voltak, milyen zöldségekkel állunk elő róluk.
