A tüntetésen elhangzott: hetente legalább egy nő hal meg kapcsolati erőszak áldozataként, mintegy 200 ezer a bántalmazott nők száma, és minden ötödiket élete során legalább egyszer már bántalmaztak.
A valóban fontos dolgokról beszéljünk
Félelem, fájdalom, szégyen, megfélemlítés, függés, hatalom – csak néhány szó, amikről nőnapon nem beszélünk, de fel kell lépni ezek ellen, mondta beszédében Miskolc alpolgármestere.
– Én ma azért vagyok itt, hogy ezeket a szavakat, mondatokat kihangosítsam a társadalom felé. Közös a felelősségünk – tette hozzá Varga Andrea. – Felelőssége van a barátnőnek, aki először észleli a félelmet; a családnak, akik érzékelik, hogy valami nagyon nincs rendben; az óvodának, az iskolának, ahol látják a gyerek reakcióit; felelőssége van a szomszédnak, aki sokszor talán félrefordítja a tekintetét.
És felelőssége van a politikának is. Ez dönti el, hogy a családon belüli erőszakot felvállaltan annak kezeli, ami, „vagy mismásolva kapcsolati erőszakról beszél, mert a család idealisztikus és feudalisztikus képét akarja erősíteni”, mondta.
– De valami fontosabb, mint a politika: a saját igazságérzetünk, a lelkiismeretünk és a személyes felelősségvállalásunk. Mi döntjük el, hogy frázisokat puffogtatunk, vagy egész évben azért teszünk, hogy a valóban fontos dolgokról beszélhessünk, és változtassunk azon, ami rossz. Én ezért vagyok itt – zárta beszédét az alpolgármester.
Időzített bomba
A kapcsolati erőszak áldozatává vált Orosz Bernadett arról beszélt, hogy rendszerszintű problémáról van szó, az elkövetők „időzített bombaként” vannak jelen a társadalomban. A megelőzés lenne a legfontosabb, de ezen sincs megfelelő hangsúly véleménye szerint.
– Miért több tűzoltóság létesítésére törekednek, ahelyett, hogy a gyújtogatókat szankcionálnák és különítenék el? – vetette fel, majd szorgalmazta, hogy az áldozatok merjenek lépni a hasonló esetekben, és ne hagyják, hogy hibáztassák őket. Viszont szerinte ma még nem tudják jogaikat érvényre juttatni. – Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat, feltételeznünk kell, hogy az ilyen cselekedeteknek megjósolható következményei vannak – emelte ki.
„Nem magánügy”
A jog jelenthet erkölcsi minimumot, mások szerint azonban az emberi, családi kapcsolatokban korlátozott a hatóereje. Erről már Péter Orsolya jogász beszélt. – A törvény parancsa önmagában alkalmatlan arra, hogy bárkit is tisztességesebbé, jobb emberré, szerető szülővé, humánus társsá tegyen. Akkor gyakorolhat a jog mély hatást, ha a címzettek képesek belsőleg is azonosulni az elvárásokkal – emelte ki.
Az isztambuli egyezményről szólva végül elmondta, „amíg a felülről jövő lényegi változások be nem következnek, az alulról jövő építkezés marad számunkra”. – Számos cél eléréséhez már azzal is hozzájárulunk, ha mindennapi életünkben tartjuk magunkat bizonyos értékekhez – fogalmazott.
Szabó-Tóth Kinga szociológus személyesen nem tudott jelen lenni, levelet intézett a tüntetőkhöz. Ebben arról írt, hogy ki kell lépni „a méltatlan, eltúlzott játszmákból”. Nem szabad kiszolgáltatottnak maradni, rossz és romboló kapcsolatban élni. Egy házasság önmagától nem megy, kell hozzá rengeteg jó akarat, beszélgetések, odafigyelés önmagunk és a másik szükségleteire, érzéseire. – Az ilyen házasság szent dolog, és rengeteg szent pillanata van – fogalmazott, de fel kell azt is ismerni, ha valami nem jó felé megy. Ehhez szabad gondolkodásra és szabad akaratra van szükség. Ezzel, ha nem is mindegyik, de sok erőszakos eset megelőzhető lenne, vélekedett.
A családon belüli erőszak nem magánügy, nem takargatni való téma – mondta a szervezők egyike, Belme-Vajda Katalin, aki tanárként szólalt fel az eseményen. – Elég volt a gyerekkort megnyomorító folyamatos aggodalomból, hogy a család sok gyereknek kiszolgáltatottságot jelentsen – fogalmazott.
A mintegy félszáz résztvevő végül sárga rózsát szórt szét a Hősök terén, jelezve, hogy itt voltak, és a nők jogai, a bántalmazások, családon belüli erőszak ellen emeltek szót.
