- Elmehetsz biciklizni, nyisd ki a kocsiajtót, és nagyon vigyázz magadra! – mondja a 9 éves Zétény Attilának édesanyja, miközben telefonon kérdezem az anyaságról. Ficzere Beatrix home office-ban is édesanya, polgári foglalkozását tekintve pedig a MIKOM ügyvezetői asszisztense. – Na, nálunk ez az anyaság – összegzi nevetve. – Ez egy kihívás, Zétény kiskorától nagyon mozgékony, folyamatosan szemmel kell tartani. Egy perc nyugtom sincs, mert amikor leülnék, akkor jön a „szomjas vagyok, éhes vagyok”, ez is az anyaság. De senki nem tud úgy megölelni… Meg hát fiú, vagyis köztünk biztos van valami szerelemféle, például mikor azt mondja, hogy te leszel a feleségem, vagy te vagy a legszebb! Ezek nagyon jó dolgok. Anyák napjára mindig közösen vesznek virágot az édesapjával, de én már most kaptam tőle ajándékot. Egy anyák napi körömlakkot, amit ő választott nekem.
- Nevelgeted őket, és tudod, hogy miben kellett őket támogatni, mikor kellett átbillenteni az első nehézségeiken, és aztán látod, hogy ezt megtanulták, megoldották, és utána sikert érnek el benne, elismerést kapnak… Ezek azok a pillanatok, amikor én kihúzom magam – mondja Bokor-Horváth Éva, a MIKOM értékesítési vezetője, aki a 23 éves Anett, és a 15 éves ikrek, Csilla és Kinga édesanyja. - Szoktam hasonlítgatni a lányokat egymáshoz. Anettnek középiskolában volt „hagyjál békén” korszaka, bezárkózott. Például a „mi volt a suliban” kérdésre azt válaszolta, hogy „semmi”. Ki kellett várni az egy év semmit. Most már okosabb vagyok a lányoknál, mert ha azt mondják semmi, akkor tudom, hogy nem kell aggódni, hanem ott kell lennem a háttérben. Ha kell, megvigasztalom, de kivárom, hogy neki mikor jó. Viszont ha ez megérik, és türelmes vagyok, akkor mindent elmondanak. Végtelen szeretetet és büszkeséget érzek, és nem egyszer elérzékenyülök, amikor rájuk nézek.
- Általuk ismertem meg az érzést, hogy milyen aggódni valakiért, milyen fontosak az egyszerű hétköznapok, és milyen sokat ér például egy szó, egy ölelés, egy apró puszi. Erről Luca és Emma édesanyja, Ficsór-Kis Alícia, a Miskolc Televízió főszerkesztője beszélt. - Amikor megszületett Luca - aki most 11 éves -, sok-sok évig voltak olyan pillanatok, amikor rácsodálkoztam, hogy nekem gyerekem van. Aztán amikor megérkezett Emma - öt évvel ezelőtt -, akkortól változott valami, természetes lett, hogy anya vagyok. Az első gyerek születése még sok bizonytalanságot keltett bennem, de ma már ez a világ legtermészetesebb dolga. Ahogy megérkezek a munkából, egyszerre két csacsogó gyerek fogad, egymással versenyezve próbálják elmondani, hogy mi történt velük aznap. A reggelek a kedvenceim. Azt szeretem a legjobban, amikor reggel felébredünk és puszit adok a két kis gombócarcra.
