Sípolnak, mert anyjukat hívják, nyugtalanok, mert be vannak zárva, hiába kapják meg a lehető legjobb ellátást, nem ez lenne a természetes nekik. Egyikükre Bükkszentkereszt és Bükkszentlászló között találtak rá. Eddig még nem is lenne baj, de sajnos a beszállító elmondása szerint ezt az őzet egy csoport már fotózta és simogatta.
A Mályi Madármentő Állomás vezetője, Lehoczky Krisztián elmondta, háromezer-hétszáz plakátot készítettek, hogy az általános iskolákba tegyék ki a figyelemfelhívó mondatokat: Nem szabad hozzányúlni! Nem szabad simogatni! Nem szabad hazavinni!
– Ez minden kis emlősre igaz, hiszen ha a szülő megérzi az ember szagát rajta, nem eteti tovább, magára hagyja. A simogatásunkkal tehát halálra ítéljük ezeket az állatokat. Bízunk abban, hogy a gyerekek fejébe beleég ez az információ – mondta.
Az egyik őz tehát elég rossz állapotban került ide. Be volt dagadva a szeme, az állkapcsa pedig el volt törve. A másikat közmunkások találták meg a réten fűkaszálás közben. Az embereknek ott kellett volna hagyniuk, akár kihagyva azt a kis területet a munkából. Ő ugyanis ösztöne szerint lapul, míg vissza nem jön hozzá az anyja. Ilyenkor tehát téves gondolat az, hogy ez az őz árva, nincs anyja. A természet megvédi őt a ragadozóktól, mert a fiatal őznek nem vadszaga van, hanem napszaga.
– Elég érzékeny állatok mind emésztés, mind nevelés szempontjából. Két-három óránként esznek, ezért éjjel is így kelünk fel hozzájuk. Inkább többször adunk nekik kisebb adagokat, mert úgy vettük észre, hogy olykor puffadást okoz náluk a kecsketej. Ők szeptemberre már fejlett őzek lesznek, ettől függetlenül nem biztos, hogy el tudjuk engedni őket, mert nagy a kötődésük a nevelőjükhöz. Elképzelhető, hogy ki fognak kerülni egy elzárt területre egy fél vagy akár egy egész évre, amikor már nem érintkeznek emberrel – sorolta Lehoczky Krisztián, aki hozzátette, sajnos minden évben érkeznek hozzánk őzek. Tavaly ötöt kezdtünk nevelni, 2013 óta pedig már tizenegyet engedtünk vissza a természetbe.
