A negyedezredes évforduló alkalmából kedden koszorúzással és díszünnepséggel tisztelegtek a diósgyőri vaskohászat előtt Ómassán, a Fazola Henrik által épített első faszenes nagyolvasztó emléktáblájánál.
Az esemény szervezői az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MKKM) Kohászati Gyűjteménye, és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati (OMBK) Egyesület Diósgyőri Helyi Szervezetei voltak.
A rendezvényen a városvezetést Varga Andrea, Miskolc alpolgármestere, valamint Borkuti László, a város kulturális főtanácsnoka képviselte.
– Szeretném megköszönni azoknak az intézményeknek és egyesületeknek, akik megszervezték a mai ünnepséget – mondta rövid köszöntőjében Borkuti László, aki hozzáfűzte, a továbbiakban is támogatja majd ezeknek a szervezeteknek a munkáját.
A bányász-, erdész- és kohászhimnuszok közös eléneklése után dr. Harcsik Béla, a MKKM muzeológusa köszöntötte az emlékező közönséget. Beszédében hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni a dicső korszakot, amit Fazola Henrik indított el Miskolcon.
– Mária Terézia aláírásával engedélyezte, hogy létrehozzák a Diósgyőr-Hámori Vasművet. A vasmű 1770-től 2008-ig folyamatosan gyártott vasat és acélt. Ez az időszak nemcsak a városban, hanem az országban, de mondhatjuk azt, hogy Európa-szerte hatással volt a fejlődésre.
Nem véletlen, hogy a fent említett három szakma himnuszával kezdődött a megemlékezés: dr. Harcsik Béla kiemelte, sokan vállaltak szerepet az itteni virágzó ipari élet beindulásában.
– Nemcsak olvasztárok, öntők és kovácsok, de bányászok, fogatosok, szénégetők, erdészek, tanítók és orvosok is nagy számban érkeztek ide. A bányászok termelték ki a vasércet, az erdészek a fáról, így a szükséges faszénről gondoskodtak, míg a kohász volt, aki mindezt feldolgozta.
Miskolc identitását, újkori történelmét, kialakult kultúráját nagyban befolyásolták az acélgyártás miatt ideköltöző emberek.
– Ha végigsétálunk az ómassai, a puskaporosi vagy akár a vasgyári temetőn, láthatjuk, egy-egy családnak hány generációja nyugszik ott, piheni örök álmát. Ők teremtették meg egykor a ma ismert város alapjait.
Visszatekintés a kezdetekre
Nyitray Dániel, az OMBKE Diósgyőri Vaskohász Szervezet elnöke az 1868-2008 közötti időszak eseményeit foglalta össze kohászati szempontból. Emellett szót ejtett a jelenről és jövőről is.
– A mai fogyasztói társadalomban rettentő nagy mennyiségű hulladék keletkezik. Ennek csak egy kis részét tudjuk hasznosítani. A nagyjából 1,4 millió tonna acélhulladék feldolgozására esetleg létrejöhetne egy olyan üzem, mint annak idején a gyár, ahol kooperációban dolgoztak a különböző szakmák.
Sipos István, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány (EKMITA) kuratóriumának elnöke arról beszélt, mit adott Miskolcnak a Diósgyőri Kohászat.
– Ezen a helyen volt a Fazola Henrik által létesített első hámor, ezért örömteli, hogy itt tudunk erről a példátlan hosszú ipari örökségről megemlékezni – fogalmazott az EKMITA elnöke, aki kiemelte a 250 évvel ezelőtti alapkőletétel Miskolcra gyakorolt sorsalakító hatását.
Megkoszorúzták az emléktáblát
Az évforduló alkalmából beszédet mondott Hatala Pál, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, Bocz András, a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés igazgatóhelyettese, valamint Szűcs György, az Országos Fémipari Ipartestület elnöke is.
Ezt követően Mokrai Attila, a Miskolci Szakképzési Centrum Fazola Henrik Építőipari és Művészeti Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának tagintézmény-vezetője adta át azokat az ünnepi kitűzőket, amiket az iskola ötvös tanulói készítettek.
Ezután a nagyolvasztó dísztáblájánál elhelyezték az emlékezés koszorúit. A rendezvény végén az ünnepség résztvevői közösen énekelték el a Himnuszt.
