Egy új gyár beüzemelésével avagy réginek az újraindításával általában elégedett egy település: nőhet általa a város bevétele (iparűzési adó), javíthatja az imázst (bővül a helyi gazdaság), munkahelyeket kínál a helyieknek. Azt még nem tudhatjuk, az egykori hejőcsabai cementgyár tervezett jövőbeni működtetése elhozza-e ezeket az előnyöket, de sokan attól tartanak, a várt hátrányok biztosan jelentkezni fognak... Ismét lesz por, zaj, légszennyezés és minden, ami ezzel járt – vélik mindazok, akik a megelőző évtizedekben az akkori cementgyári működés során ezeket mind átélték, megtapasztalták. Márpedig a gazdasági érdekek nem lehetnek előbbrevalók, mint a lakosság élete, nyugalma, egészsége.
Az elmúlt hetekben a polgármester állásfoglalást kért a nagyobb és érintett miskolci üzemek vezetőségétől. Ugyanakkor a városháza részvételi irodája is felhívást intézett a városlakókhoz: osszák meg véleményeiket, illetve kérdéseiket az önkormányzattal.
Nos, a beérkezett válaszok túlnyomó zöme elutasító, de legalábbis félelmekkel teli. A hejőcsabaiak majdnem mindegyike a korábbi sérelmekre emlékezik: hogy évtizedeken át milyen nagymértékben rontotta a levegőt a gyár közelsége, különösen az utolsó időszak gumiégetése; hogy úgy érezték, egészségtelen környezetben kénytelenek élni; hogy milyen terhelést jelentett az alapanyagokat szállító teherautók mozgása az utcákon, a szállítószalag zaja a fejük felett. Többen megfogalmazták: „mióta bezárt a cementgyár, Hejőcsaba, a Hejő-Park, Görömböly és környéke Miskolc egyik legkedveltebb területe lett, sokan telepedtek itt le, sok fiatal vásárolt házat, lakást”. Mások egész konkrétan azt féltik, megtérülhet-e idegenforgalmi jellegű beruházásuk, amit az elmúlt években végeztek el – lesz a felépített panzióban, szállodában, vendégszobában vendég, ha a szomszédjukba „költözik” egy cementgyár?
Hasonló a polgármester kérdésére reagáló nagyvállalkozások hozzáállása. Különösen azok a cégek tartanak a kedvezőtlen változástól, amelyek nagy levegőtisztaságú környezetet igénylő (elektronikai) munkákat végeznek. Több példát is hallani lehetett, miszerint korábban külföldi befektetők annak nyomán álltak el a miskolci terveiktől, hogy meglátták: itt áll egy régi (még ha akkor éppen nem is működő) cementüzem... Milyen technológiát használna a leendő új üzemeltető, ilyen kibocsátási értékekkel lehet kalkulálni, mi a garancia a határértékek betartására? Ki fogja finanszírozni, ha valamely másik cégnek egy jövőbeni cementgyári légszennyezés miatt kellene környezetvédelmi beruházást indítania, saját működése védelme érdekében? Ilyen kérdésekre várnak választ a volt HCM újraindítására készülő vállalkozástól a miskolci gazdaság résztvevői.
Lapunk több alkalommal kereste Kálmán Jánost, a HCM 1890 Kft. ügyvezetőjét, aki nem kívánt nyilatkozni.
