Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanötödik évfordulójára emlékezik szombaton Miskolc város közössége. A megemlékezés-sorozat a hagyományoknak megfelelően a Zsolcai kapuban kezdődött, az 1956. október 26-i sortűz áldozatainak emléktáblájánál.
A megyei rendőr-főkapitánysággal szemben található emlékhelynél Szilágyi Szabolcs, a Velünk a Város önkormányzati képviselője mondott beszédet, aki úgy fogalmazott, számára a magyar történelem legfelemelőbb, de egyben legmegrázóbb napja október 23. A politikus elmondta, a forradalmi eseményben családja is kivette a részét: nagyapja gyáristaként többedmagával verte le az LKM tetejéről a vörös csillagot.
A segítség elmaradt
Szilágyi Szabolcs emlékeztetett, bár az 1956-os forradalom megrendítette az egész világot, segítséget egy országtól sem kaptak a szovjet hatalom ellen felkelő magyar hősök.
- 1956. október 23-án, a nap folyamán az egész országban kiterjedtek a harcok, hazánk háborús övezetté alakult át, de a segítség elmaradt. Ezekben a napokban férfiak, asszonyok és gyermekek vesztették életüket, de segítséget nem kaptunk. Pedig az utolsó percig vártuk és reméltük, hogy külföldről megsegítenek minket. Hiába. Egyedül maradtunk. Egyedül éltük meg a kegyetlen mészárlást, egyedül a győzelem pillanatnyi örömét, és így a gyáva, hátulról támadó szovjet ellentámadás gyilkos hatalommámorát is, melytől a szabad magyar haza utolsó reménysugara is semmivé vált – hangsúlyozta az önkormányzati képviselő.
Miskolc legfiatalabb áldozata a 13 éves gyermek, Misley Emese volt, akit a tejivóba menet lőttek le az ÁVH-sok. A tiszteletére állított emléktáblánál folytatódott az eseménysorozat a Munkácsy-közben, ahol Szopkó Tibor, Miskolc alpolgármestere emlékezett a hatvanöt évvel ezelőtt történtekre.
Az ártatlan áldozatok jelképe
A városvezető úgy fogalmazott, a magyar történelmet több forradalom és szabadságharc is alakította, mégis talán 1956 az, amelyről a legtöbb ismerettel rendelkezünk köszönhetően annak, hogy köztünk élnek még az események résztvevői, szemtanúi, akik mesélhetnek nekünk a forradalom napjairól.
- A visszaemlékezések mellett legalább ilyen fontos az, hogy emlékezzünk azokra, akik a szabadságharc viharos napjaiban hunytak el. A tüntetők közül 16-an vesztették életüket, azonban Misley Emese története az, ami a leginkább megindító. Egy 13 éves gyermek esett áldozatul a forradalom golyóinak úgy, hogy a célja nem is a tüntetésen való részvétel volt, csupán keresztezte az útja az eseményeket. Egy gyermek elvesztése mindig megrázó, nemcsak a családjának, hanem az egész közösségnek. Éppen ezért emlékezünk minden évben Misley Emese emléktáblájánál az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékünnepén. Emese nemcsak a miskolci események legfiatalabb áldozata, hanem jelképe a forradalom valamennyi ártatlan áldozatának is – jelentette ki Szopkó Tibor.
Az alpolgármester folytatta: 1956 ismert és ismeretlen hősei arra tanítanak bennünket, hogy merjünk hinni a cselekvés erejében, és abban, hogy a kitűzött célokat csakis közösen, egymást erősítve, áldozatvállalással és kompromisszumokkal érhetjük el. „Mindez egy város életében is rendkívül fontos és megszívlelendő” – tette hozzá.
A megemlékezők a két helyszín mellett koszorúkkal emlékeztek még a Hősök terén, Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél, a Földes Gimnázium falán található Széchenyi emléktáblánál, Oláh Miklós szobránál, a Megyei Munkástanácsok emléktáblájánál, a Babits László emléktáblánál, a Romek emlékoszlopnál, Nagy Imre emléktáblájánál, Nagy Attila mellszobránál, Szabó Lőrinc emléktáblájánál és a Digép munkásgyűlés emléktáblájánál is.
