Aki törvényes öröklésre jogosult az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondhat az öröklésről. A lemondás kétoldalú jogügylet, tehát az örökhagyó életében kell hogy megtörténjen a szerződéskötés. Az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A lemondás főszabály szerint kiterjed a hagyatéknak arra a részére is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik. A lemondás következtében az öröklésről lemondó személy az örökhagyó után nem örökölhet, azaz az öröklésből kiesik. A lemondás általában a lemondó leszármazóira nem hat ki.
A meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az öröklésről való lemondás történhet ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében. A felek a lemondásról szóló szerződést később módosíthatják vagy akár fel is bonthatják. A törvényes és a végrendeleti örökös is visszautasíthatja az örökséget. A visszautasítás kizárólag az örökhagyó halála után történhet, tehát ez az örökös egyoldalú nyilatkozata. A visszautasítás szóban is érvényes, így az megtehető például a hagyatéki tárgyaláson is.
Az örökség részbeni visszautasítás nem megengedett. Kivétel a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklése. Ezen tárgyak öröklése önállóan is visszautasítható. Az örökös a hagyatékot más személy javára szólóan nem utasíthatja vissza, vagyis nem jelölheti meg, hogy kiesése esetén ki legyen az örökös.
