Mindez szakszerűbben mondva: az épített környezetben egy természetközeli terület található. Ha a múltját felidézzük, kiderül, hogy magát az Avast az elmúlt évszázadokban egy dologra „találták ki”: a szőlőművelésre és -feldolgozásra. A déli, hosszú lankákon – ahol ma a lakótelep terül el – szőlőültetvények voltak, az északi meredek oldalon – a belváros felé – pincéket vájtak. Mindezen funkciókhoz nem tartozott erdő.
– Amióta az ember belakta, mióta kultúrtáj az Avas, azóta a szőlőművelésről szólt. A 19. század végén kipusztult a szőlő, rámaradt a városra egy hegy, ahol már nincs szőlő. Az idők során a domboldal nem volt befásítva, jellemzően cserjés, bokros terület volt; erdősítésről semmiképp sem beszélhettünk – foglalja össze Szunyogh László városi főépítész a történelmi előzményeket. A legutóbbi évtizedekben változott az Avas az általunk ismert fás-erdős övezetté.
Napjainkra aztán kétfajta gondolkodás vált irányadóvá. Az egyik szerint most már maradjon ez, ami van – a másik szerint érdemes volna visszatérni a korábbi, hagyományosnak nevezhető növényzethez.
– Időről időre felmerül, hogyan lehetne visszacsinálni. Ezek a gondolatok ütköznek a közbeszédben. – Mint a városházi szakember emlékeztet, két évvel ezelőtt online konferenciát szerveztek a témáról, ebben a város vállalta, hogy ütközteti a véleményeket. (Kerekasztal-beszélgetés az Avas flórájáról és faunájáról, megtalálható a Youtube-on.)
Az egyik oldalon a „hagyomány”, a „ki kell vágni” igénye, a „túl-fásítás” megszüntetése áll. Ehhez kapcsolódik egyes pincetulajdonosok észrevétele, aggálya, miszerint a nagy fák hosszú gyökérzete bevezeti a pincékbe a vizet, ami káros.
Ezzel szemben hozható fel a szakmai érv, merthogy készült egy komplett hidrogeológiai felmérés (az Avasról Kozák Miklós, miskolci születésű, ma már nyugdíjas tudós készítette, ebbéli munkáját egykori tanítványa, McIntosh Richard William, a Debreceni Egyetem tanára folytatja. – aszerk.) az Avasra, amelyik megállapította, hogy ha ezek a fák nincsenek a hegy oldalában, akkor az Avas előbb-utóbb a városban landol...
– Olyan az állapota a hegyoldalnak, hogy a kőzetfelszínt borító talaj leomlik, lecsúszik; és ez az elsődleges szerepe a fáknak: ezek tartják, megakadályozzák a talajeróziót – ismertette Szunyogh László. A vizsgálat szerint az említett, a pincékben okozott kár elenyésző, minimális, tehát ez nem lehet döntő szempont.
A két évvel ezelőtti egyeztetés konklúziója az lett, hogy az elsődleges szempont a mostani növényzet talajmegtartó képessége. Szóba sem jöhet tehát nagyobb arányú fakivágás.
– És nem csak erről van szó. Az Avas városunk tüdeje. Sokszorosa az ebbéli szerepe például a Népkertének. Öngyilkosság volna a város közepén ezt elveszíteni. Fontos az oxigéntermelés, a káros szennyeződések megkötése, valamint a klímavédelmi, tehát a felmelegedés akadályozásában betöltött szerep egyaránt. Ezt nem írhatja felül az, hogy „de valamikor cserjés volt”.
Ugyanakkor fontos látni, hogy a terület elmúlt évtizedekbeli alulhasználtsága folytán a pincesorok sokáig magukra hagyatottak voltak. Kevés élet, kevés mozgás. Ennek is betudható, hogy mára nagy mennyiségű szemét halmozódott fel a domboldal zugaiban, szinte mindenhol. Az időről időre elvégzett kisebb takarítási akciók ezen keveset tudtak javítani.
– A város most kitakaríttatja az Avast – jelentette be a főépítész, utalva azokra a munkálatokra, amiket az elmúlt napokban sokan észlelhettek, akár a temető felett, akár a Hidegsor felé járva.
A takarítás feladatát végzőknek viszont szembesülniük kell vele, a környéket laza, szeméttel keveredett felszíni termőréteg borítja, amin nehéz dolgozni. Az aljnövényzet olymértékben benőtte, ami miatt jószerével lehetetlen a szemét megkeresése és eltávolítása. Ez tette indokolttá, hogy ahol nagyfokú a szennyeződés, az aljnövényzetet ritkításával, visszavágásával tisztítják meg a terepet. (Nagyon látványos ez például a Hidegsor alsó-középső szakaszánál.)
– A szakszerű beavatkozás nyomán a növényzet hamar visszanő, a beavatkozás nem tesz tönkre semmit, a gyökérzet megmarad, a visszavágott cserjék újra ki fognak hajtani – ismertette Szunyogh László. – A helyenként kivágott fák pedig mind olyanok, amelyek invazív, nem kívánatos fajok, bálványfa és akácok; ezeknek is sajátossága, hogy jövőre újrahajtanak. Természetesen ezután fokozottabb gondozás lesz szükséges, az állapotmegőrzés érdekében.
A kihívás: a kialakult kultúrtáj megtartása.
– Kultúrtájat kezdünk nevelni az Avason. A korábban meglévő kultúrtáj az utóbbi évtizedekben, fél évszázadban magától elvadult, beerdősült, ezt muszáj kezelni, most az elvadultságot szüntetjük meg. És a fenntartásról gondoskodni kell, hogy ez a kultúrtáj jelleg megmaradjon. Bízunk abban, hogy a látványos beavatkozások nyomán az illegális szemétlerakás is visszaszorul.
