Hatalmas születésnapi bulit rendezett az Alliance Francaise igazgatója a közelmúltban a Grizzlyben. Ide a 9 évesektől a 70 évesekig sok barátja, tanítványa és jó ismerőse eljött. Raymondot nem kell bemutatni a miskolciaknak, hiszen az általa szervezett események üde színfoltjai a városnak. Éppen február 7-én töltötte be a 70. évét, ebből az apropóból beszélgettünk vele.
- Hogyan érezte magát ezen a hatalmas születésnapi összejövetelen?
- Nagyon jólesett, hogy ennyire sokan köszöntöttek. Olyanok is eljöttek, akiket harminc éve tanítottam. Ilyen jó születésnapom még soha nem volt. Sok-sok szeretetet és különféle ajándékot kaptam. A Grizzlyben gyűltünk össze közel hetvenen. A La Barriere Manouche Jazz Zenekar és Ács Gyula zenei programmal készült. A C’est Si Bon nevű híres francia dalt közösen énekeltük el átdolgozva. Aztán egy régi tanulóm, Sébastian zenélt három fiatallal, akik a miskolci Bartók- zeneiskolában tanulnak. Másnap pedig az Agyagbanda két tagjával közös buli volt az Alliance Francaise-nél.
- Milyen szerepet tölt be ma az Alliance Francaise Miskolc életében?
- Tanfolyamokat szervezünk, de most inkább magántanulók jönnek hozzánk: nincsenek csoportjaink, kivéve nyáron. Régen heti két alkalommal jártak a tanulók, most kevesebb idővel rendelkeznek az emberek, heti egy-másfél órát tudnak erre rászánni. Alkalmazkodom hozzájuk, így hétfő reggeltől szombat délig tanítok. Kevesebben tanulnak franciául, mint a kezdet kezdetén. Viszont a jelenlegi tanulóink épp olyan lelkesek, mint az elődjeik.
- Az Alliance Francaise nemcsak nyelviskola, hanem kulturális intézet, sőt fordítóiroda is. Miben nyilvánul meg ez?
- Például most fordítottam le egy kedves gyógytornász önéletrajzát. Időnként pedig kiállításokat szervezünk itt. Jelenleg Plantu, „Szabad véleménynyilvánítás, mint közjó” című tárlata látható nálunk március 14-éig, amely Budapestről érkezett és Debrecenbe megy tovább. Idén először veszünk részt a Kocsonyafesztiválon. Kaptunk egy standot a Szinva teraszon, úgyhogy március 9-én lehet majd velünk találkozni. Március 10-én, 17 órától a MűHában pedig különleges nemzetközi produkciót, az „Annexions ciné-koncertet” hozzuk magukkal, amiben a zene és a film ötvöződik. 1992 óta a CINE-MIS-sel közösen francia filmhetet szervezünk. Minden évben bekapcsolódunk a zene ünnepébe is. Szoktunk quiz- és sanzonesteket, valamint vetítéseket tartani, sőt néha francia ételeket készítünk közösen. Rendezvényeink városszerte kedveltek.
- Úgy hallottam, hogy ön honosította meg a városban a pétanque-ot. Mit takar ez?
- A pétanque egy tradicionális francia golyójáték, amely szabad ég alatt játszható 6 éves kortól 90 éves korig. A Kiliánban, ahol lakom, nagyon népszerű lett, most fog létesülni e városrészen egy pálya. Más városrészekből is jönnek játszani. Gyakran a Szimbiózis Alapítványból autista fiatalok is nagy örömmel bekapcsolódnak a játékba. Közben beszélgetünk, eszegetünk.
- Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, amikor Miskolcra költözött?
- Ide nősültem a nyolcvanas évek közepén, és a feleségem előző házasságából származó fiát közösen neveltük fel. Sajnos kilenc éve özvegy vagyok, de a most 46 éves srác Csepelen lakik a családjával, és viszonylag sűrűn találkozunk. Körülbelül tíz olyan embert ismerek Miskolcon, akik anyanyelvi szinten beszélnek franciául, tehát nincsenek sokan. A magyar nyelvet elég jól megtanultam, bár a mai napig gondjaim vannak a beszéddel, mert a szó eleji hangsúlyozás nehéz nekem.
- Milyen volt az Alliance Francaise akkoriban?
- Az Alliance Francaise-hoz a rendszerváltás évében érkeztem, amikor az még csak másfél éve működött egy kis irodával a Jedlik Ányos Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) épületében és a Zrínyi gimnáziumban tartottuk az órákat. 1991-ben költözött át a Kossuth utcára. Akkoriban még egészen más világ volt. Szinte csak Trabantok, Ladák, Wartburgok, Zsigulik közlekedtek, és nem használtunk internetet vagy mobiltelefont. Így a diákokkal másképpen kommunikáltunk. Azóta minden nap van valami kihívásom itt, és sohasem unatkozom.
- Miskolcot vagy Franciaországot tartja az otthonának?
- Mivel rengeteg idő eltelt, mostanra Miskolcot tartom az otthonomnak. Itt vannak a barátaim, a diákjaim, a rendezvények, amiket szervezek oktatási és kulturális partnerekkel. Perecesen pedig a kertem konyhakerttel és rengeteg virággal, ami számomra olyan, mint Provence dombjai. Áprilistól októberig ott lakom az öreg kutyámmal. Az év többi szakaszában pedig minden napon kibuszozom, és felgyalogolok a kerthez, úgyhogy jó kondícióban vagyok. Egyébként egy Lyontól 40 kilométerre található tanyáról származom. Talán emiatt vonzódom ennyire a természethez és a kertészkedéshez. Viszont Lyonban már csak néhány ismerősöm él. Amikor odautazom, idegennek érzem magam, mert rengeteget változott a város és csak turista vagyok. A magyarok franciának, a franciák magyarnak tekintenek, de nem nagyon foglalkozom vele.
- Mik a tervei a jövőre nézve?
- Nem is tudom. Öt évvel ezelőtt is szerveztünk egy kis bulit, amikor 65 éves voltam, és 30 éve dolgoztam az Alliance-nál. Reméltem, hogy mostanra megtalálom az utódomat, de sehogy sem jön az utánpótlás. Persze a mai napig élvezem ezt a munkát, nem is tekintem munkának, hanem valamennyire szórakozásnak. Nekem minden nap egy kicsit ünnep, mert nagyon szeretem, amikor jönnek hozzám a tanulók vagy a barátaim.
