A közösségi médiában kedden kezdett el terjedni egy kép, amin a sétálóutca citerásának, János bácsinak az üres asztala áll az egyik belvárosi pékség előtt, rajta egy fotóval és egy mécsessel. A város mindennapjainak színfoltja volt az idős citeraművész, ki életének 84. évében távozott. A hír gyorsan terjedt, sokan búcsúztak el egy-egy posztban János bácsitól. A pékségnél, ahol az utóbbi évek során leggyakrabban zenélt, azt mondták, kedves ember volt, akinek mindig volt egy jó szava a dolgozókhoz. A járókelőkkel is rendre szóba elegyedett.
- Egyszer kiesett valami a szatyromból, ő pedig a korát meghazudtolva ugrott fel, hogy segítsen. Legutóbb, amikor láttam, intettem neki, és mondtam, hogy sajnos sietek. Azt válaszolta, hogy „nem baj, majd legközelebb beszélgetünk”. Sajnos ez már nem történik meg – mesélte egy sétáló.
János bácsi feleségével 51 éven keresztül élt szeretetben, ez idő alatt négy gyermekük született.
Fia, ifjabb Kiss János elmondta, hogy apja állattenyésztőként, majd mentős segédként dolgozott. Később a Borsod Volán gépkezelőjeként súlyos munkahelyi balesetet szenvedett, így rokkantnyugdíjas lett. A zene mindig az élete része volt, 1973-ban pedig hivatalosan is citeraművész lett. Életének utolsó 10 évét a muzsikának szentelte. Törzshelye a Toti pékség előtti placc lett. Itt állították fel kegyeleti emlékhelyét is: aki szeretné leróni tiszteletét egy szál virággal vagy egy kedves emlék felidézésével János bácsiról, az itt megteheti.
