Így festett a Hámori-tó a Palotaszálló ablakából akkor, úgy száz éve és most, vagyis néhány napja. A tavat az 1800-as években Hámor község felső végén a Garadna- és Szinva-patakok összefolyásánál addig is létező Fel-tó felduzzasztásával. Erre az újmassai kohó működése miatt volt szükség, létrehozása Fazola Frigyes nevéhez fűződik. A gát elkészítésének első felméréseit már 1799-ben elvégezték, majd 1809-ben került újra napirendre a téma. A tógát tervezési munkálatait Anton Seidl kamarai mérnök végezte. A gát dolomitalap fölé, sövényfonás közé döngölt agyagból készült. Mire 1813-ban a kohót Újmassán üzembe helyezték, a duzzasztógát építésének nagy részét befejezték, a végső befejezést 1815-re teszik.
A Palotaszálló létesítése miatt 1925–1929 között a Szinvát elterelték. 1932–33-ban a gát agyagmagját cementbe rakott kővel újraburkolták, 1951-ben a tavat lecsapolták új fenékzúgók beépítése és gátjavítás miatt. Mivel a tó vize kétméteres mélységig 20-22 fokos, 1932-ben épült egy vízen úszó strandfürdő, amit később cölöpökre rögzítettek. 1945 után évtizedekig évente csónak- és kajakversenyt is rendeztek a tavon. További érdekesség, hogy az átlagos mélysége kilenc méter, vagyis nagyobb, mint a Balatoné.
(Tajthy Ákos szövege, dr. Sáfrány Gy. József képeslapja, Juhász Ákos fotója)
