Özvegyi nyugdíjra az az özvegy jogosult, aki házastársa (élettársa) halálakor a rá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy megváltozott munkaképességű, vagy házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
Az özvegyi nyugdíj jogosultsági feltétele, hogy az elhunyt jogszerző nyugdíjasként haljon meg, vagy a jogszabályban meghatározott mértékű szolgálati idővel rendelkezzen. Özvegyi nyugdíjat a házastárs és az élettárs kaphat.
Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt él, és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt. Elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastárs akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
A halált közvetlenül követő egy éven át ideiglenes özvegyi nyugdíj, ennek megszűnését követően özvegyi nyugdíj jár.
Özvegyi nyugdíjra jogosult az is, akinek esetében az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül, a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül bekövetkezik. Amennyiben tehát a feltétel bekövetkezése későbbi, ekkor beszélünk az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feléledéséről.
