A Himnusz közös eléneklése után Szolyák Péter, a Herman Ottó Múzeum igazgatója idézte meg az aradi vértanúk emlékét, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján. Felidézte Knezich Károly tábornok kivégzés előtti utolsó szavait: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!”
Az igazgató rámutatott, hogy még hat emberöltővel a tizenhárom aradi vértanú kivégzése után is megrendíti a lelkeket az 1848-49-es szabadságharc tragédiája. A szabadságharc és annak leverése a jelenkor kollektív emlékezetében az egyik legerősebb, leginkább kézzelfogható és megérthető eseménysorozat. Őseink ekkor rakták le a nemzeti önazonosság alapkövét, és próbáltak szabadulni közel 150 évnyi függőségből, kísérletet téve a nemzeti önrendelkezés kivívására – mondta Szolyák Péter.
Hozzátette, az európai forradalmak egyetlen sikeres katonai ellenállását végül csak orosz segítséggel tudták leveretni a Habsburgok. Akkora seb tátongott ekkor a Habsburg Birodalom testén és az önérzetén olyan mély sebet ejtett a magyar szabadságharc, hogy ezt kizárólag kíméletlen megtorlással látták begyógyíthatónak. Nem volt elég a világosi fegyverletétel, mert az az oroszok előtt és nem előttük történt. A vérző magyar nemzet még bukásában is megsértette a Habsburg önérzetet, ezért példát akartak statuálni, hogy egész Európának megmutassák, miként bánnak a lázadókkal.
Szolyák Péter röviden összefoglalta a kivégzés krónikáját: Az aradi vértanúkat 1849. szeptember 26-án tanúkihallgatások nélkül hozott hadbírósági ítélet alapján ítélték halálra. A tizenkét tábornok és egy ezredes közül Lázár Vilmost, gróf Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet katonához méltóan, golyóval és puskaporral végezték ki, míg a többieket kötél általi halálra ítélték. A golyó általi kivégzéseket 1849. október 6-án, reggel fél hatkor hajtották végre. Fél órával később Aulich Lajos, Damjanich János, Knezich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és gróf Vécsey Károly kötél általi kivégzése is megtörtént. Különösen kegyetlen volt, hogy Vécsey Károlynak végig kellett néznie társai kivégzését, mielőtt ő maga is sorra került.
Az igazgató emlékbeszédében kitért gróf Batthyány Lajosra is, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökére, akit szintén 1849. október 6-án végeztek ki. Annak ellenére, hogy Batthyány miniszterelnöksége idején Magyarország még nem számított lázadó országnak, Haynau nem kegyelmezett neki. 1849. október 6-án az aradi vértanúkkal kelt a nap Aradon és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök halálával tért nyugovóra Pesten. Az 1848-49-es szabadságharc vértanúi az első pillanattól az utolsóig hűek maradtak hazájukhoz, és nem voltak hajlandók azt sem belső, sem külső ellenségnek harc nélkül átadni. Az ő vérük folyik bennünk, és ehhez hűnek kell maradnunk – emelte ki Szolyák Péter.
Az emlékező szavakat a koszorúzások követték, Miskolc önkormányzata nevében Tóth-Szántai József polgármester, Matiscsák Éva és Hollósy András alpolgármesterek helyezték el az emlékezés koszorúját, őket követték az önkormányzati képviselők, a város közintézményeinek, a pártoknak és civil egyesületeknek a képviselői. A megemlékezés a Szózat hangjaival zárult.
