Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvannyolcadik évfordulójára emlékezik szerdán Miskolc közössége. A megemlékezés-sorozat a hagyományoknak megfelelően a Zsolcai kapuban kezdődött, az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emléktáblájánál.
A megyei rendőr-főkapitánysággal szemben található emlékhelynél a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár igazgatója beszélt, aki úgy fogalmazott: kiemelten fontos feladatunk az elmúlt forradalmak és szabadságharcok eszméinek feltárása, feldolgozása. Varga Gábor ezután részletesen ismertette a miskolci októberi dicső eseményeket, majd a megtorlás időszakát is. Kiemelte, legtöbbünknek vannak ’56-os elbeszélései, „történetek, melyeket szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk, és velünk élnek még – évről évre egyre kevesebben – akik átélték az őszi eseményeket és az azt követő megtorlást".
Őrizni a történeteket
– A mi felelősségünk, hogy történetüket megőrizzük akkor is, ha ez sokszor fájdalmas, mert terrorról, megtorlásról és ártatlanok haláláról tanulunk és tanítunk. De megrázó akkor is, amikor a valamilyen módon az önkéntelenül vagy szándékosan torzító egyéni emlékezetet felülírják a levéltári kutatások. Miért is harcoltak a bátrak 1956-ban? Politikai, gazdasági, szociális reformokért. A zsarnokság ellen. Egy szóval a szabadságért – jelentette ki, majd végszóként Bibó Istvántól idézett: „A szabadság nem relatív fogalom, s nem egyik vagy másik csoportnak a szabadsága valamely másik rovására, hanem abszolút érték. Egyik ember és egyik csoport szabadsága nem csökkenti, hanem növeli és biztosítja a többiét. Az a szabadság, amely mások rabságán nyugszik, nem szabadság, hanem egyszerű hatalmi túlsúly.”
A Zsolcai kapuval egyszerre kezdődött el a megemlékezés Roman 'Romek' Strzalkowski emlékoszlopánál a Szentpéteri kapuban. Klinga Dániel, a terület önkormányzati képviselője beszédében elmondta, a kisfiú Misley Emeséhez hasonlóan 13-éves korában vesztette életét az antikommunista tiltakozások során Poznanban, mell lövést kapott az ottani sortűz során. „Ezzel ő lett az egyik legismertebb jelképe az 1956 júniusi poznani munkásfelkelésnek, amely a magyar forradalom közvetlen előzményét jelentette – mondta.
A képviselő kijelentette, az 1956-os forradalom és szabadságharc, mint közös történelmünk annyi más eseménye, összekötik a magyar és a lengyel nemzetet.
Erő, amivel élni kell
– Múltunk bővelkedik az egymás melletti kiállásban, egymás segítésében a középkori perszonáluniótól kezdve, Bem Józsefnek és lengyelek százainak, az 1848/49-es szabadságharc csataterein mutatott hősiességén, az 1956-os budapesti és poznani forradalmakon át egészen napjainkig. Az ezeréves lengyel-magyar barátság ereje olyan erő, amivel élnünk kell, amiből merítenünk kell mindennapjaink közös problémáinak megoldása során – tette hozzá.
A Digép 1956-os Munkásgyűlés Emléktáblájánál Hojnyák Dávid önkormányzati képviselő mondott beszédet. A politikus Magyarország Alaptörvényét idézte, mely szerint mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjad ki.
– Valóban így van. Az, hogy ma egy független, szabad és szuverén Magyarországon élhetünk, az eredendően 1956 ismert és névtelen hőseinek köszönhető. A mi szabadságunk alapjait az ő akkori bátorságuk és áldozatuk teremtette meg. Ezért magyar ember soha nem feledheti 1956 hőseit – kezdte.
Történelmi jelentőségű
Hojnyák Dávid hozzátette, a forradalom és szabadságharc egyetemes történelmi jelentőséggel bír, „hiszen soha nem gyógyuló, végzetes sebet ejtett a kommunista világrenden”. A képviselő felidézte a kommunista időszak borzalmait, melyet 1945-től hazánknak is el kellett viselnie, majd ő is ismertette az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeit, majd történéseit.
– Ugyan a forradalom központi eseményei a fővárosban játszódtak le, azonban joggal lehetünk rá büszkék, hogy abban szülővárosunk, Miskolc és Diósgyőr is aktívan részt vállalt – tette hozzá, ismertetve röviden a hatvannyolc évvel ezelőtt történteket. Kiemelte, a forradalom leverése után brutális megtorlás következett az egész országban, mely a miskolci hősöket is utolérte. „A forradalom leverése utáni események az egész világ előtt nyilvánvalóvá tették a kommunizmus valódi, gyilkos természetét. A vörös rém levetette álarcát és a nagyvilág, ha nem is segített rajtunk, de most már figyelt. Figyelt és nem felejtett, mint ahogyan mi sem felejthetünk. A forradalom 1956-ban ugyan elbukott, de az áldozat nem volt hiábavaló. A magyar népnek még 33 évet kellett várnia, hogy a rendszerváltással letéphesse láncait, mindez ugyanakkor a hatvannyolc évvel ezelőtti események nélkül nem lett volna lehetséges” – zárta gondolatait.
A megemlékezők a fenti három helyszín mellett, koszorúkkal emlékeztek még Misley Emese emléktáblájánál, a Hősök terén, Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél, a Földes Gimnázium falán található Széchenyi emléktáblánál, Oláh Miklós szobránál, a Megyei Munkástanácsok emléktáblájánál, a Babits László emléktáblánál, a Romek emlékoszlopnál, Nagy Imre emléktáblájánál, Nagy Attila mellszobránál, Szabó Lőrinc emléktáblájánál is. Az eseménysorozat a Petőfi téren, Tóth-Szántai József, Miskolc polgármesterének beszédével, valamint koszorúzással zárult.
