Annak ellenére, hogy a május kifejezetten hűvös, az erdők és vizes élőhelyek környékén találkozhatunk szúnyogokkal. A klímaváltozással több inváziós csípőszúnyogfaj tűnt fel hazánkban, amelyek trópusi betegségeket terjeszthetnek. Éppen ezért különösen indokolt a szúnyoggyérítés, ami Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében is elindult még április végén. Legközelebb pedig május 28-án és 29-én fog újabb Miskolc környéki településeket érinteni a kémiai szúnyogirtás. A részletes menetrendet ITT lehet megtalálni.
- A csípőszúnyogfajoknak a nőstényei vérszívók, amelyek biológiai vektorok, vagyis különböző kórokozók terjesztésében vehetnek részt. Magyarországon három inváziós csípőszúnyogfaj jelent meg, az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog – sorolta Paulovkin András entomológus, járványügyi szakember, a Semmelweis Egyetem Fertőtlenítő Állomásának vezetője.
Egész nap aktívak
Hozzátette, hogy az ázsiai tigrisszúnyogot a legkönnyebb felismerni. Az őshonos díszes szúnyog színezete hasonló, de fehér, vagy ezüst gyűrűk kizárólag a tigrisszúnyog lábain vannak. Viszont még ennél is könnyebb az aktivitási időszakuk alapján elkülöníteni a trópusi fajokat. Ugyanis amíg a hazai csípőszúnyogfajok aktivitási csúcsa többségében a szürkületi, éjszakai órákban jellemző, addig a trópusi csípőszúnyogfajok egész nap aktívak, akár a legnagyobb forróságban is.
- Ezek olyan eredetileg trópusi-szubtrópusi megbetegedések kórokozóit képesek terjeszteni, mint a zika, a chikungunya-, a dengue-, vagy a nyugat-nílusi láz. Az utóbbi legtöbbször különféle madárfajokat, ritkábban lovakat, alkalmanként apró emlősöket és az embert betegíti meg többnyire enyhén. Terjesztésében pedig szúnyogok és egyéb vérszívó ízeltlábúak vesznek részt. A nyugat-nílusi láz Afrikában és Ázsia egyes területein rendszeres előforduló endémiás megbetegedés, ugyanakkora a közelmúltban Magyarországon is megjelent. Ebben jelentős szerepet játszanak a fertőzött vándormadarak, melyek a vírust nagyobb távolságra is képesek elhurcolni. A másik három megbetegedés itthon csak behurcolt esetekként fordult eddig elő, azaz például olyan személyek révén, akik trópusi országokban fertőződtek meg, és a hazatérésük után diagnosztizálták náluk a betegséget – ismertette a szakember.
Tájékoztatott, hogy jelenleg a hazai inváziós csípőszúnyogokat vizsgálják abból a szempontból, hogy milyen kórokozókat képesek hordozni. Az utóbbi három vírust eddig nem sikerült kimutatni az itthon befogott egyedekből.
A szúnyogriasztó jó ellenük
Elmondta, hogy azt is vizsgálják, hogy mennyire ellenállóak a kémiai szúnyogirtó hatóanyagokkal szemben, de nem találtak náluk semmilyen rezisztenciagént, olyan mutációt, ami ellenállóbbá tenné őket a hazai csípőszúnyogokhoz képest. Ebből az is következik, hogy a boltban kapható szúnyogriasztó szerek is működnek ellenük.
- A három inváziós csípőszúnyogfaj lárvái egyébként az eredeti élőhelyükön faodvakban, sziklarepedésekben összegyűlő kicsi vízgyülemekben fejlődnek. Nálunk pedig jellemzően kiskerti környezetben, például a kaspóban, virágalátétben, kutyatálban, itatóedényekben, csatornaelvezetőkben összegyűlő víztestekben, vagyis technotelmákban. Igaz ez akkor is, ha hűvösebb van, bár akkor lelassul a fejlődésük. Mellesleg a nagyon magas hőmérséklet sem kedvez nekik – magyarázta az entomológus.
- Megfigyelték, hogy a kifejlődő imágók, vagyis a felnőtt szúnyogok csak néhány száz méterre távolodnak el tenyésző helyüktől. Így a leghatékonyabb védekezés ellenük az, ha a lakosság kiönti a ház körül felhalmozódott vízgyülemeket. Esetleg lehálózza azokat a helyeket, például a vizes hordót, ahol ezek kialakulhatnak, hogy a kifejlett szúnyog ne férjen hozzá és ne petézzen bele – javasolta.
Biológiai vs. kémiai irtás
- A biológiai szúnyogirtást szeretnék a szakemberek minél inkább bevonni a csípőszúnyogok elleni védekezésbe, de ennek ökológiai, technikai és tárgyi feltételei is vannak. Jellemzően inkább a hazai csípőszúnyogfajok ellen érdemes bevetni, de hathat a nem vérszívó árvaszúnyogokra is, amelyek fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatokban. Biológiai szúnyogirtásnál egy olyan baktériumtoxint juttatnak ki a szúnyogok tenyészhelyeire, ami akkor a kijuttatáskor még nem aktív. Azáltal aktiválódik, hogy a még nem bebábozódott szúnyoglárva elfogyasztja, és a tápcsatorna lúgos kémhatású közegében válik aktívvá, ami perforálja a lárva bélfalát. A repülőgépről történő kijuttatásban többek között az okozhat hatáscsökkenést, hogyha a tenyészhelyet sűrű lombozatú növényzet borítja, mert így a kijuttatott készítmény jelentős része nem jut el a vízben élő szúnyoglárvákig – osztotta meg.
Elárulta, hogy a kémiai szúnyoggyérítésnél totális irtószereket használnak, amelyek minden ízeltlábút elpusztítanak, és nem lehet a célszervezetre specializálni ezeket a készítményeket. Ráadásul a vízi szervezetekre, így a halakra, kétéltűekre, puhatestűekre és vízben élő férgekre erőteljesen toxikusak. A hazai csípőszúnyogok az aktivitási csúcsukon kívül elbújva pihennek, legtöbbször a levelek fonákján, amit nem lehet hatékonyan elérni a repülőgépről kiszórt kémiai irtószerekkel. Ilyenkor a gépjárműről kijuttatott kémiai irtás hatékonyabb.
- Ettől függetlenül mindkét szúnyoggyérítési formának vannak előnyei és hátrányai és abban, hogy éppen melyiket és milyen arányban alkalmazzák, szakmai szempontokat kell figyelembe venni. Lehetnek olyan esetek, amikor nem állnak rendelkezésre mindazok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a biológiai szúnyoggyérítést. Ilyen például, ha a tenyészhelynemzeti park területén található, ahol tilos a mindennemű szúnyoggyérítés. Viszont egy közeli településre elfújja a szél a kifejlett szúnyogokat, amelyeket már csak kémiai szúnyogirtással lehet elpusztítani – vetette fel.
