A református egyház számára különös jelentőségű az, hogy mennybemenetele óta Krisztus szüntelenül könyörög érettünk és Ő a legfőbb közbenjárónk. Az áldozócsütörtök magyar elnevezése a középkori katolikus hagyományból ered, ahol ez volt a húsvéti szentáldozás határnapja. A református gyülekezetekben jellemzően ünnepi istentiszteletet, bizonyos helyeken úrvacsorát is tartanak ilyenkor. A Deszkatemplomban pedig általában áldozócsütörtökön rendezik meg a konfirmációs vizsgát.
- Azért adunk hálát ezen az ünnepen, hogy mindaz, amit Jézus mondott és elvégzett, beteljesedett. Mindezt megpecsételte azzal, hogy a városon kívül a tanítványok szeme láttára felemelkedett a mennybe. Amíg nézték, addig angyalok jelentek meg és kijelentették, hogy az, aki felment, ugyanúgy fog visszatérni, hogy minden szem meglátja őt, ami reménységre ad okot – mondta Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora.
Hozzátette, hogy Jézus korábban megígérte a tanítványainak, hogy „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”(Jn.14,3) Tehát ez nem búcsú, hanem egy küldetésnek a kezdete, amely átvezet pünkösdhöz, amikor a félénk tanítványok betöltekeztek Szentlélekkel és erőt kaptak.
- Ugyanis mielőtt a Megváltó a mennybe ment, nagyon komoly feladatot bízott a tanítványokra, amit missziói parancsnak mondunk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt. 28,19-20) – emelte ki.
Emlékeztetett rá, hogy az ősgyülekezet korához képest napjainkban szabad vallásgyakorlás van, legalábbis hazánkban. A missziói parancsot a történelem során sokan félreértették. Jézus arra hívta a tanítványait, hogy ne karddal, hanem szeretettel, odafigyeléssel evangelizáljanak. Nagyon fontos, hogy, akik a kül- és belmissziót végzik, azoknak élő kapcsolata legyen Krisztussal és követéséhez méltóan éljenek, mert így lehetnek képesek csak a keresztény tanokat meggyőződésként, hitelesen átadni.
- Pál apostol a filippiekhez írt levelében azt olvassuk, hogy Isten felmagasztalta Krisztust mindenek fölé és olyan nevet adományozott neki, amire minden térd meghajol. „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”(Zsid.7.25), ami arra utal, hogy Jézus Krisztus a legfőbb közbenjárónk és a református hit Solus Christus (egyedül Krisztus) elve szerint nincs szükség másra – hangsúlyozta a lelkipásztor.
