Ugrás a tartalomra

Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük

Létrehozva
Húsvét után 40 nappal, áldozócsütörtökön ünnepeljük a Megváltó felemeltetését a mennybe, ami földi küldetésének az utolsó állomása.
Kép
meleg_attila_ref_lelkesz_20250528_ot-2.JPG
Meleg Attila, a Kossuth utcai református gyülekezet lelkipásztora. Fotó: Osztie Tibor

A református egyház számára különös jelentőségű az, hogy mennybemenetele óta Krisztus szüntelenül könyörög érettünk és Ő a legfőbb közbenjárónk. Az áldozócsütörtök magyar elnevezése a középkori katolikus hagyományból ered, ahol ez volt a húsvéti szentáldozás határnapja. A református gyülekezetekben jellemzően ünnepi istentiszteletet, bizonyos helyeken úrvacsorát is tartanak ilyenkor. A Deszkatemplomban pedig általában áldozócsütörtökön rendezik meg a konfirmációs vizsgát. 

- Azért adunk hálát ezen az ünnepen, hogy mindaz, amit Jézus mondott és elvégzett, beteljesedett. Mindezt megpecsételte azzal, hogy a városon kívül a tanítványok szeme láttára felemelkedett a mennybe. Amíg nézték, addig angyalok jelentek meg és kijelentették, hogy az, aki felment, ugyanúgy fog visszatérni, hogy minden szem meglátja őt, ami reménységre ad okot – mondta Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. 

Hozzátette, hogy Jézus korábban megígérte a tanítványainak, hogy „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”(Jn.14,3) Tehát ez nem búcsú, hanem egy küldetésnek a kezdete, amely átvezet pünkösdhöz, amikor a félénk tanítványok betöltekeztek Szentlélekkel és erőt kaptak. 

Kép
Szabó Sándor lelkipásztor búcsúztatója
Ünnepi istentisztelet a Kossuth utcai református templomban. Fotó: Juhász Ákos

- Ugyanis mielőtt a Megváltó a mennybe ment, nagyon komoly feladatot bízott a tanítványokra, amit missziói parancsnak mondunk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt. 28,19-20) – emelte ki. 

Emlékeztetett rá, hogy az ősgyülekezet korához képest napjainkban szabad vallásgyakorlás van, legalábbis hazánkban. A missziói parancsot a történelem során sokan félreértették. Jézus arra hívta a tanítványait, hogy ne karddal, hanem szeretettel, odafigyeléssel evangelizáljanak. Nagyon fontos, hogy, akik a kül- és belmissziót végzik, azoknak élő kapcsolata legyen Krisztussal és követéséhez méltóan éljenek, mert így lehetnek képesek csak a keresztény tanokat meggyőződésként, hitelesen átadni.

- Pál apostol a filippiekhez írt levelében azt olvassuk, hogy Isten felmagasztalta Krisztust mindenek fölé és olyan nevet adományozott neki, amire minden térd meghajol. „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.”(Zsid.7.25), ami arra utal, hogy Jézus Krisztus a legfőbb közbenjárónk és a református hit Solus Christus (egyedül Krisztus) elve szerint nincs szükség másra – hangsúlyozta a lelkipásztor. 

Kép
Beszélgetés Meleg Attila lelkipásztorral
Fotó: Osztie Tibor

Címkék

Ez is érdekelhet

Mikita Gábor Fotó: Osztie Tibor
Kölesi Lujzika primadonna lett
MiskolcKultúra
Már így is hatalmas tudása további tudásvággyal és példaértékű emberszeretettel párosul – ez Mikita Gábor. A színháztörténész Blaha Lujza életéről mesélt egy sorozat első részében.
történelmi érdekességek Miskolcról: Lilla, miskolci villamos, Palotaszálló
Újabb történelmi érdekességek Miskolcról: Lilláról, a villamosról és a Palotaszállóról
Miskolc
Folytatódik a sorozatunk: Reiman Zoltánnak, a Szemelvények Miskolc város történetéből blog szerkesztőjének az írását közöljük.
Háborúellenes Gyűlés
Miskolcra látogat Orbán Viktor szombaton
MiskolcBelföld
Országjárásra indult Orbán Viktor, melynek következő állomása Miskolc.
Zemlényi Attila
Elismeri a Pogány Indulót
MiskolcKultúra
Március 21-e a költészet világnapja. Zemlényi Attila költővel beszélgettünk a tehetségről, a vers hatásáról és arról, hogy ma már nem ismerhetőek fel a költők pusztán a hosszú kabátjukról.