A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kutyakiképzői tartottak vakvezető kutyás érzékenyítő tréninget a miskolci közlekedési vállalat járatseriffjeinek és jegyellenőreinek az MVK telephelyén, június 24-én, kedd délután.
A résztvevők letakart szemmel, játékos, interaktív formában próbálhatták ki három állomáson, hogy hogyan közlekedik egy látássérült fehér bottal, vagy hogyan segít egy vakvezető kutya a járműveken való eligazodásban. Emellett megtekinthették, hogyan készül a Braille-írás és minden jelenlévő ajándékot kapott.
A program célja a tudatosság és a nyitottság növelése, az empátia fejlesztése volt. Továbbá a jövőbeni zökkenőmentesebb együttműködés elősegítése a látássérült utasok és a közösségi közlekedésben dolgozók között.
Régi hagyomány az MVK-nál
- Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a kollégáink nyitottak a társadalmi együttműködésre és az érzékenység támogatására, hiszen nem az első alkalommal szervezzük meg ezt a képzést. Azért hoztuk létre, hogy munkatársaink megtapasztalják, hogy milyen nem látóként igénybe venni a közösségi közlekedést. Később pedig ennek a tapasztalatnak az útján tudják segíteni a látássérült utasokat – nyilatkozta stábunknak Gadnai-Bodnár Éva, az MVK Zrt. vezérigazgatója.
Hozzátette, hogy 22 fő jegyellenőrük évről évre részt vesznek az érzékenyítésen, illetve villamos- és buszvezetők részére is szokták biztosítani a lehetőséget.
A tapasztalat megértővé tesz
- Ez már egy rendszeres programunknak számít az MVK telephelyén. Megmutatjuk, hogy mely szituációk okoznak nehézséget a látássérülteknek. Továbbá, hogy miben segíthetnek nekik a jegyellenőrök, vagy járatkísérők, ha a közösségi közlekedés során találkoznak velük - mondta el érdeklődésünkre Királyné Barkóczi Emese, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola vakvezető kutya kiképzője.
- Szerintem ez egy nagyon hasznos program, mert minden résztvevő kipróbálhatja, hogy milyen érzés lefedett szemmel, vakon felszállni egy buszra vakvezető kutyával. Sokan bele sem gondolnak, hogy ebben mennyi nehézség lehet. Viszont így, hogy látják a társaikat, sőt maguk is megtapasztalják, teljesen más hozzáállást sikerül kialakítani. A megfelelő tudás ismeretével később ők is hatékonyan tudnak segíteni – fejtette ki.
Elkélhet a segítség
Érdekességképpen a helyszínen megtudtuk, hogy a vakvezető kutyák képesek felismerni a buszmegálló táblát, de a buszok számát nem tudják megkülönböztetni. Éppen ezért a látássérültnek legtöbbször látó segítséget kell igénybe vennie, hogy megtudja milyen busz érkezett be a megállóba és hogy az akadálymentesített-e. Ha segíteni szeretnénk, a legjobban tesszük, ha előtte megkérdezzük a látássérültet, hogy igényli-e a beavatkozásunkat. A járművön aztán a kiképzett kutyusok nagyon békésen viselkednek és arra is megtanították őket, hogy lehetőleg olyan félreeső helyre feküdjenek, ahol nem zavarják a többi utast.
Kiderült az is számunkra, hogy a látássérültséget különféle kategóriákba sorolják. Léteznek gyengénlátók, akiknek 30-40 százalékos a látása, alig látók, akiknek 4-10 százalék körül van és a vakok, akik egyáltalán nem látnak. Jellemzően az utóbbi kettő társaság az, akik fehér bottal, vagy vakvezető kutyával közlekednek. Az alig látóknak szintén három nagy csoportját különítik el: azok, akik 2 méterről látják, hogy a szemorvos mit mutat (náluk még nincs fehér bot), a nagy tárgy látók és a fényérzékelők. A felnőttkori látássérültség kialakulásáért pedig legtöbbször a cukorbetegség felelős.