A szociális ügyintéző munkáját negyvenévi szolgálat után Életműdíjjal köszönte meg a város a köztisztviselők napja alkalmából. Köztemetési koordinátori feladatai során, amely egy kihívást jelentő, összetett munkakör volt, mindig jól jött, hogy könnyen bele tudta élni magát ügyfelei helyzetébe.
– Titkon reméltem, és nagy öröm számomra, hogy jelöltek Életműdíjra. Megtisztelő, hogy meg is kaptam, mert ez méltó befejezése a pályafutásomnak. Nagyon szeretek a polgármesteri hivatalban dolgozni, ahol szeptember 4-e lesz az utolsó munkanapom. Utána indul a két hónap felmentési időm – nyilatkozta lapunknak Lőrinczné Bodnár Bernadett, a Lakosságszolgálati Főosztály Szociális és Köznevelési Osztály szociális ügyintézője.
– Kettős érzésem van a nyugdíjazásommal kapcsolatban, mert bár negyven év hosszú, és biztos jól esik majd a pihenés, de általában tevékenyen szeretek működni. Érzek még magamban szellemileg, fizikailag is annyi energiát, hogy folytassam, bár csak részmunkaidőben, ha lesz rá lehetőségem – fűzte hozzá.
Testnevelő helyett ügyintéző
Lőrinczné Bodnár Bernadett megosztotta lapunkkal, hogy eredetileg testnevelő tanár szeretett volna lenni, de ott nem felelt meg a felvételi elvárásoknak. Körjegyző édesapja segítségével az ügyintézői pálya felé vette az irányt, amit azóta sem bánt meg.
Elmondta, hogy 1985-ben végzett a miskolci közgazdasági szakközépiskolában, és néhány hónapig a bírósági hivatal gazdasági részlegén dolgozott. A polgármesteri hivatalnál 1986. május 1-jén kezdte hosszú pályafutását, először mint ügyfélszolgálati munkatárs, és itt ismerkedett meg a közigazgatás alapjaival.
– 1991-ben kerültem a Szociális és Köznevelési Osztályra, ahol jelenleg is dolgozom mint szociális ügyintéző. Itt teljesen új feladatkör várt, de örültem, hogy más területen is kipróbálhatom magam. Az ügyfélszolgálaton szerzett tapasztalatokat jól tudtam kamatoztatni. A pályám ezen szakaszán az ügyfelek fogadásán és a kérelmek átvételén felül nehéz anyagi és szociális helyzetben élő családok támogatása volt a dolgom. Környezettanulmányokat készítettem, és a társhatóságokkal kellett együttműködnöm. A feladatkört teljes mértékig a magaménak éreztem – számolt be.
Kiemelte, hogy fontos, hogy aki ezen a területen dolgozik, empatikus, toleráns, segítőkész, türelmes, szorgalmas, lelkiismeretes legyen és jó problémamegoldó képességgel rendelkezzen.
Munka mellett lediplomázott
– 1997-ben megszületett a fiam, akivel kilenc hónapig voltam otthon. Mostanra felnőtt, a Dunántúlon él és mérnökként dolgozik. Szülés utána sikerült az eredeti munkakörömbe visszajönnöm a szociális osztályra. Fontosnak tartottam, hogy folyamatosan képezzem magam. A család és munka mellett 2004-ben főiskolai diplomát szereztem, az akkor még Eszterházy Károly Főiskola pedagógiai szakán gyermek- és ifjúságvédelem specializáción. A családom és a polgármesteri hivatal is támogatta ezt a törekvésemet – részletezte, hozzátéve, hogy szerette munkahelyi közösségét, ami hozzájárult ahhoz, hogy nyugdíjazásáig itt maradt.
Elárulta, hogy a legnagyobb kihívást jelentő feladatot 2019 év elején kapta. Egy nyugdíjba ment kolléganőtől átvette a köztemetés koordinátori feladatkört. Ez egy átfogó, összetett, a helyszíneken széleskörű kutatómunkával járó teendő, amely nagyfokú precizitást és jó kommunikációs készséget igényel. Itt minden ügy egyedi, amihez hatékony és gyors ügyintézés szükséges. Sokszor tőle, mint ügyintézőtől tudták meg a rokonok, hogy elhunyt a hozzátartozójuk.
A hálás mosolyok motiválták
– Négy éve, 2021-ben köztisztviselői napon a munkámat már elismerték, oklevéllel jutalmazták. Számomra minden elismerés inspiráló, de a mindennapokban a motivációt a sikerélmény adta. Mindig jól bele tudtam élni magam a családok nehéz helyzetébe, sokszor már azzal is segítettem, ha csak meghallgattam őket. Nekem egy hálás mosoly, vagy egy egyszerű köszönöm is sokat ér. Görömböly és az Avas egy része tartozott hozzám és néhány ügyfelem már jelezte, hogy sajnálják, hogy elmegyek – idézte fel.
Kifejtette, hogy az utóbbi években többször lehetősége nyílt rá, hogy fiatalabb kollégáknak átadja a tudását, amit szívesen tett. Volt olyan, akivel egy teljes évig foglalkozott. Lelkükre kötötte, hogy szívvel-lélekkel végezzék a munkájukat, mert ezt másképpen nem lehet.
– Egyelőre nem szeretnék teljesen elszakadni a munkatársi közösségtől. Szabadidős, csapatépítő programjaikon szívesen részt vennék. Emellett szeretem a sportot, ami már általános iskolától kezdve jelen van az életemben. Gyermekkoromban szertornáztam, aztán röplabdáztam. Most pilatesre járok, és szívesen gyalogolok, szerintem ez tart fiatalon. Rendszeresen nézem az olimpiát is és kijárok meccsekre – említette.
A díjátadáson kollégái így méltatták:
Lőrinczné Bodnár Bernadett munkáját lelkiismeretesen, magas színvonalon és pontosan végzi. Döntéseit szakmai megalapozottság és határozottság jellemzi. A támogatásra, segítségre szoruló emberek felé figyelemmel, türelemmel és magas fokú empátiával fordul. Nem riad meg egy komplexebb, nehezebb feladattól sem. Munkája során nagyfokú önállóság jellemző rá. A társhatóságokkal, intézményekkel kialakított jó kapcsolatát gyümölcsözően tudja kamatoztatni. Szakmai tudását, hivatalban eltöltött élete folyamán számos esetben bizonyította. Lőrinczné Bodnár Bernadett az eltelt évtizedek alatti elhivatott, felelősségteljes, kiváló szakmai hozzáértéssel végzett munkája elismeréseként Életműdíj kitüntetésben részesült.
