Kossuth tiszteletére fáklyás felvonulás
1840-ben, nem sokkal szabadulása után járt Miskolcon Kossuth Lajos, ekkor szervezték a miskolci hazafiak a felvonulást a tiszteletére, ahol Kun Miklós mondott beszédet. A miskolciak a Major utcai Tudós Társaságnak köszönhetően értesültek az országos eseményekről. Kossuth is mondott beszédet, és a miskolciak áhítattal figyelték minden szavát.
A felvonulásról így írtak akkoriban: „A Haza fiai e fáklya fényénél egymásra ismernek (...) A külön érdekek egybeforradnak, a közvélemény kifejezve, s jövőjére érni kezd a Hon.”
Forradalmi lázban
Városunk lakossága 1848. március 17-én értesült a két nappal azelőtti forradalmi eseményekről, egy korabeli beszámoló így írta foglalta össze az eseményeket:
„Hire jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavargani kezdenek, – országgyűlési követeinktől igen érdekes levelek érkeztek, azok folytán az adminisztratornál conferentiát tartatott, még most is titkolni akarták az eseményeket, sokan igen megrémültek azon hírre, hogy Bécsben kiütött a revolutió. Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki éppen Pesten volt, ebből tudtuk meg, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már elindult mozgalmat igen nevelé. A 12 pontot, és Petőfi dala, a Casinoban dictaturára bocsátattak. A Sajtó szabadság minden helyes gondolkozású emberben nagy örömet gerjesztett, már ekkor mindenki látta, hogy igen nagy dolognak kellend történni és oly idő következend reánk, milyenről a történetek nem emlékeznek.
És Márczius 20-áról. Gyűlés a megye kisebb termében roppant nép. Elnökül Szathmáry Király József hivatott meg, kit már mindenki volt administrátornak tekintett, ő kerek kalapban kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá. Az országgyűlési követek levele leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, tapsvihar tombolás, követé azt, s öröm könnyek csillogtak a szemekben; megértettük, hogy Bécsben a feliratot vivő küldöttség mily diadallal fogadtatott, megtudtuk, hogy e nevezetes felirat a Felség által el van fogadva, Batthyány Lajos miniszterelnöknek czimezve.”
Tehát Szathmáry Király József lett a választmány elnöke. Március 24-én megérkezett Miskolcra a helytartótanács levele arról, hogy a sajtó újra szabad, eltörölték a cenzúrát.
A nemzetőrség is megalakult, a város katonakorú népességét lajstromba vették, – 700 embert –, és a lajstrom fejlécén ez szerepelt:
„Alólirottak a miskolci nemzetőrség soraiba beállva minden had és fegyverszabály szigoru megtartására ha ugy kell eskü alatt is kötelezzük magunkat. Miskolcz, 1848. márczius 22.”
A 700 nemzetőr négy századra lett szétosztva. Egy héten két alkalommal gyakorlatoztak közösen, – vasárnap és csütörtökön –, március 26-án pedig megkapták a fegyvereket. A gárda fő őrhelye a Városháza volt. A négy században a csapatokat egy-egy százados vezette, a sereg élén a fővezér állt.
A négy század századosai a következők voltak: Liptay János, Kun Bálint, Demcsa János, Rábel Mihály. Mindannyian nyugalmazott császári és királyi tisztek voltak. A tisztek neveit böngészve megtalálhatóak a listán Miskolc ősi családjainak képviselői. A Szepessy, a Kun, az Okolicsányi, a Serfőző, a Sassy, a Soltész, a Tegledy, a Szűcs, a Donga, a Balajti család – a teljesség igénye nélkül – tagjai mind-mind ott voltak nemzetünk szolgálatában. Demcsa százados a miskolci görögség, Rábel pedig a zsidóság tagjai soraiból került ki.
Érdekesség, hogy a harmadik században káplárként megtaláljuk Piskóty Jánost, – szintén régi miskolci család sarja –, aki később a tragikus sorsú Bató Eszter férje lett.
Reiman Zoltán
