Az első világháború idején pusztító kolerajárványban meghalt katonákra emlékeztek pénteken a Sajó úti koleratemetőben. Az eseményen Hollósy András, Miskolc alpolgármestere mondott beszédet, aki úgy fogalmazott, a barakk kórház egykori helyszínének közelében lévő sírkert valamint a Hősök temetője ma is őrzi az első világégés emlékét.
Mikor 1914-ben kitört a háború, Miskolcon is soha nem látott események zajlottak. A galíciai frontról érkező vonatok egymást követték, nemcsak hazahozva sebesült és beteg katonáinkat, de mellettük orosz, román és olasz katonákat is. A háború nem tesz különbséget ember és ember között, mindannyiukat egyszerre érintette a fájdalom, a betegség és a veszteség. Mert a háború a fegyver mellett százféleképpen képes törékeny valóságunkat egy szempillantás alatt összetörni. A város szélén felállított barakk kórházban orvosok és ápolók küzdöttek az életekért. Nemcsak a golyók és gránátok sebei, hanem a kolera és más járványok ellen is harcoltak. Sok katona azonban nem térhetett vissza családjához, ehelyett itt, ebben a temetőben találtak örök nyughelyet 962-en köztük magyarok és más nemzetek fiai
– részletezte.
A béke útja
A városvezető kiemelte, minden elvesztett élet azt üzeni, a béke útján kell járjunk, mert „a béke az, ami életet ad, ami jövőt teremt, lehetőséget kínál a gyarapodásra.”
A béke képes önmagunkon túlmutatva többé tenni mindent. Nem azért, mert ez könnyebb út, pontosan azért, mert ez a legnehezebb. A béke az, ami összeköt bennünket: nemzetet, várost és embert egyaránt. Ma tehát a múltat felidézve a mában a jövőnek is üzenünk: soha többet ne kelljen háborúban próbára tenni, ki az ellenség és ki a barát. Így legyen ez a hely az emlékezés, a tisztelet és az örök hála szent helye
– húzta alá.
Az emlékezőszavakat követően koszorúval emlékezett Miskolc önkormányzatának képviseletében Hollósy András alpolgármester, a kórházat egykor működtető Pfliegler Imre tábori orvos felmenői (köztük Pfliegler Péter, Miskolc korábbi alpolgármestere) valamint pártok, intézmények és civilszervezetek képviselői.
A koleratemetőről
Koleratemető és katonatemető – mindkét néven emlegetjük a Sajó utcán található sírkertet, ahol megemlékezést tartottak halottak napja alkalmából. Az itt nyugvó kilencszázhatvankettő katona a huszadik század elején pusztító pandémiában halt meg. A területen hozták létre ugyanis azt kifejezetten a háborús sebesülteknek létesített barakk-kórházat 1914-ben, amiben több mint ötezer beteget tudtak kezelni egyszerre. Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között.
Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével ötvennégy orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Magyar Vöröskereszttől. A kórház hetvennyolc nagyobb, nyolc kisebb barakképületből, és hét melléképítményből állt. Az első betegek már 1914. szeptember 28-án – szám szerint harmincnégyen – megérkeztek, létszámuk néhány nap alatt elérte a háromszázat. De volt olyan időszak is, amikor ezer betegről kellett gondoskodni.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, növényeket is ültettek.
