Szerénység és elhivatottság. Győri Péter tűzoltó munkáját elismerték már Bátorságért Érdemjellel, hősies helytállásáért is kitüntették, ő mégis nagyon szerényen, de annál nagyobb elhivatottsággal végzi munkáját nap mint nap.
Elismerés a hivatásért: Miniszteri emléktárgy Győri Péternek
Nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulója alkalmából dr. Pintér Sándor, Magyarország belügyminisztere és a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hosszú időn át végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Miniszteri emléktárgyat adományozott Győri Péter tűzoltó törzsőrmesternek, a Miskolci Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság tűzoltójának.
Mikor az elismerésről kérdezem, végtelen szerénységgel csak annyit mond:
Nem az én érdemem. Ez az egész csapat érdeme
- hangsúlyozza.
Bevetések tűzben, vízben, levegőben
Győri Péter tűzoltó pályafutása Budapesten kezdődött. Meghatározóak voltak számára a Dunaújvárosban és a Tiszaújvárosban töltött évek. Azt mondja, mindig nagyon jó csapatba került, ahol nemcsak bajtársakra, hanem igaz barátokra is talált. Nincs ez másképp Miskolcon sem.
Rengeteg bevetésen van túl. Volt vízben, tűzben, levegőben. Mentett ki gázpalackokat égő házból, melyek bármelyik pillanatban robbanhattak volna. De ott volt a hejőcsabai gyógyszertár tűznél is, amely néhány hete hajnalban csapott fel.
Egy pillanatig sem panaszkodik, olyan lelkesedéssel és elhivatottsággal beszél munkájáról, hogy aki hallgatja, kedvet kap beadni jelentkezését a tűzoltónak. Élteti az adrenalin, soha nem is csinálna mást. De hangsúlyozza, mindez csak egy olyan csapattal működik, mint a miskolci gárda. Vállveregetésekkel, vicces beszólásokkal kísérik, amíg fotók készülnek róla a tűzoltóságon. Szinte több időt töltenek a tűzoltóparancsnokságon és egymás társaságában, mint otthon, a családtagjaikkal.
Ez a második otthonunk, a második családunk
- mondja.
A család ereje a háttérben
A miskolci egy összeszokott csapat. Sokat beszélgetnek, mindent tudnak egymásról, és segítenek is a másiknak, ha szükség van rá. Fontos ez az összeszokottság és együttműködés, hiszen a bajban egymásra vannak utalva. Életek múlnak rajtuk.
Beszélgetésünk idején is bármelyik pillanatban megszólalhat a sziréna, és akkor indulnia kell. És amikor erről szót ejtünk, fel is villan a piros csengő. A riasztás most a darunak szól, menteni kell.
Elismerés ide, kitüntetés oda, a legbüszkébb két kislányára, és odaadó feleségére. Az ő támogatása segíti, hogy a munkájában helyt tudjon állni.
Annyi minden történt már vele. Talán egy nap könyvet ír róla.
