A görögkatolikus egyházban korábban kezdődik a karácsonyt megelőző felkészülési idő és a római katolikus hagyománytól számos tekintetben eltér. Ennek jártunk utána, most a Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia, illetve a Lisieux-i Kis Szent Teréz Templom életén keresztül.
- Egyházközségünkben több, mint tíz családdal készítettünk karácsony ünnepét váró koszorút, hogy mindenki otthonát nem csak díszítse, hanem társ és figyelmeztető is legyen a következő hetekben. Amikor a megfelelő üzletben be akartam szerezni a szükséges anyagokat – szalma alapot, gyertyákat, gyertyatüskét, szárított tobozt –, közölték velem, hogy korán jöttem, még nem rakták ki ezeket a polcokra, hiszen „Hol van még advent?” Nálunk, a görögkatolikus egyházban már itt van – osztotta meg Papp András atya diósgyőri görögkatolikus esperes-parókus.
Testi és lelki felkészülés
Elmondta, hogy a karácsonyt megelőző felkészülési idő a görögkatolikus egyházban nem az ünnepet megelőző negyedik vasárnapon, azaz november 30-án indul, hanem negyven napos.
- A november 15-én kezdődött bűnbánati időszakunk az ünnepre hangol lelkileg és testileg egyaránt. Mivel a negyven napban hat vasárnap van, nagyméretű koszorúkat kellett vásárolnom, hogy a díszekkel együtt hat gyertya férjen rá – árulta el az atya. - A bűnbánati időszaknak külön liturgikus rendje nincs, a liturgikus szövegek azonban végig kísérik a felkészülés útját. November 21., az Istenszülő (Szűz Mária) templomba vezetése ünnepe után folyamatosan énekeljük a karácsonyi katavásziát (énekfűzért), mely így kezdődik: „Krisztus születik, dicsőítsétek, Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek!”. A liturgikus szín - miseruha és templomi terítők - böjti, azaz bordó, illetve piros – folytatta.
Hozzátette, a böjti előírás szerint Krisztus keresztjének emléknapjai: szerda és péntek böjti, azaz húsmentes napok, a többi hétköznap bűnbánati nap. Ilyenkor a test és lélek együtt készül a Megváltó érkezésének méltó megünneplésére.
A kedves várakozás ideje
- Általában nem a kedvenc „időtöltésünk” a várakozás. Szeretünk gyorsan sorra kerülni, amit csak lehet, hamar elintézni. A negyven napos felkészülésünk azonban kedves várakozás. Külsőleg segítenek a fények, díszek, dallamok és illatok. Ajándékozásra gondolunk, szeretteink, barátaink örömét készítjük elő. Lassan elérkezik majd az ünnepi pillanat, amit várunk. S ez a várakozás nem semmittevés, hanem bensőleg is feladat – magyarázta a parókus.
Kiemelte, az egyház számára a karácsonyi böjt az ószövetségi ősatyák és próféták imáinak és böjtjeinek a szimbóluma lett, ők ugyanis hosszú időn át várakoztak a Messiás eljövetelére.
- Először azokat az ószövetségi ősatyákat állítja elénk Anyaszentegyházunk, akik évszázadokon át várták a Megváltó érkezését. Az ígéret teljesedésének hite éltette őket, bár testi szemükkel nem láthatták őt. Majd a szentatyák emlékezete előzi meg az ünnepet, akik Isten kedvében jártak Ádámtól kezdve Józsefig, a legszentebb Istenszülő jegyeséig – ismertette Papp András atya.
A szentek példájával
Tudatta, a böjti időszakban az Anyaszentegyház az Ó- és Újszövetség szentjeinek példájával kívánta megerősíteni a híveket.
- Liturgikus naptárunkból emelek ki néhány nevet és az ünnepüket. A próféták előre hirdették a Megváltót – Abdiás (november 19.), Náhum (december 1.), Habakuk (december 2.), Szofóniás (december 3.), Aggeus (december 16.). Az apostolok hirdették Jézus tanítását – Szent Máté (november 16.), Szent András (november 30.). Szentéletű tanítók és vértanúk életükkel tanúskodtak a megváltás öröméről – Damaszkuszi Szent János és Szent Borbála (december 4.), Szent Száva (december 5.), Csodatevő Szent Miklós püspök (december 6.), Szent Ambrus (december 7.), Szent Luca (december 13.) és Anasztázia (december 22.) vértanúnők – sorolta, hangsúlyozva, hogy fontosak a karácsony előtti két vasárnap megemlékezési is.
- Várakozás és készület hat gyertyás koszorú kíséretében. Fogadjuk méltóan a közénk érkező Megváltót – kérte az atya.
