Kevés jellegzetesebb épület van városunkban, mint a Tetemvár oldalában álló Deszkatemplom, holott tervezője ugyanaz a Szeghalmy Bálint, akinek az Avasra megépített, az előző lapszámban bemutatott kilátójával nehezen barátkozott meg a közvélemény. A mai tetemvári templom immáron a negyedik, és minden újjászületése más történetet hordoz: a 17. századi szerény ravatalozótól a legendás Jakab mester templomán vagy épp Bató István jövendölésén át egészen a Szeghalmy által megálmodott, erdélyi motívumokkal díszített mesterműig. Amikor 1997-ben tűzvész pusztította el az épületet, a város egy emberként mozdult meg, hogy közadakozásból születhessen újjá. A Deszkatemplom így nem csupán épület, hanem egy több évszázadot felölelő, fából és deszkából készült miskolci krónika.
Az emlékek 1637-re teszik a legelső tetemvári fatemplom felavatását. Ez az egyszerű, sövényfalú épület a Nova Civitas – azaz az Újváros, amely Nagy Lajos király átfogó területrendezésének eredményeként, részben önálló közigazgatással jött létre az Óváros mellett, majd létezett a török uralom végéig – temetőjének ravatalozójaként működött, szerény méretekkel és nyeregtetővel. A korabeli jegyzőkönyvek 1698-ban említik először, amikor „megzsindelyezték” az épületet. Bár kinézetéről nem maradtak fent korabeli rajzok, de Balogh Ilona és Várady József kutatásai szerint a magyar faművesség tipikus, puritán formáit viselte.
Jakab mester fogadalma
A 18. század elejére az első fatemplom állapota már erősen leromlott, így annak helyére 1724-ben újat építettek. A munkát a helyi református közösség összefogása tette lehetővé: a faanyagot a nyárádi erdőből szállították, az alapozáshoz szükséges köveket a város biztosította. Az építtetők és építők egyaránt miskolciak voltak, köztük az a Jakab mester, aki a helyi legendárum szerint öt gyermekét elveszítve fogadalmat tett: ha a hatodik életben marad, templomot épít. Mivel a gyermek felnőtt, Jakab beváltotta az Istennek tett ígéretét, így ő ácsolta a második tetemvári templomot.
Ez az új épület már jóval nagyobb, T-alaprajzú lett azon okból kifolyólag, hogy a körülötte lévő sírokat ne bolygassák. Oldalfalait 117 deszkaszálból állították össze, ma ismert nevét is innen eredeztetik. A gyorsan gyarapodó gyülekezet azonban ezt a templomot is hamar kinőtte, így a belvárosi „Kakastemplom” 1808-ban történő felavatását követően újfent csak temetési szertartásokra, illetve szükséghelyzetben használták, emiatt fel is merült a végleges elbontása. Ezt azonban városunk egy másik legendás alakja, Bató István akadályozta meg. Bár a templom 1874-ben életveszélyes állapotúvá vált, a gazdag gabonakereskedő vagyonát nem sajnálva, elhunyt lánya emlékére újíttatta fel, majd végakaratában gondoskodott annak jövőjéről, egyben előre is vetítve azt: „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… ha megégne is az, az alapjától deszkából és fából építtessék fel.”
„A hit” jeligére
A második fatemplom az 1920–30-as évekre teljesen elkorhadt, így 1937. szeptember 11-én református hívők százai gyűltek össze, hogy búcsút vegyenek – a korabeli sajtó korántsem érzelemmentes megemlékezését idézve – „a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől”, mert „hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom”. Bár az épület műemlékvédelem alatt állt, azt végül semmissé nyilvánították, hogy tervpályázatot írjanak ki egy új templom megépítésére, amelynél kritériumként szerepelt a tervező református vallási hovatartozása is.
A győztes pályamű „A hit” jelige alatt érkezett, és csak később derült ki, hogy a terveket a miskolci főmérnök, Szeghalmy Bálint készítette, barátja, vitéz Hercegh Zsigmond neve alatt beadva, ugyanis Szeghalmy a maga nevében is adott be egy pályázatot.
A templom végül 1938-ban készült el: tornyával, fiatornyaival, csipkés deszkaburkolatával és színes nyílászáróival Miskolc egyik legkülönlegesebb faépülete lett. Belső tere is gazdagodott: oldalfülkék, gótikus jellegű ravatalozó, látványos famennyezet és később Rieger-orgona tette teljessé a képet.
Összefogás a tűz után
1997 decemberében tragédia érte az épületet. Egy beszámíthatatlan fiatal felgyújtotta, így a templom teljesen leégett. A hír először sokkolta a közvéleményt, majd ebből felocsúdva példátlan összefogás vette kezdetét. Az ország különböző pontjairól érkeztek adományok az újjáépítésre, egyértelművé téve, hogy nem új templomot akarnak, hanem Szeghalmy Bálint templomát szeretnék visszakapni, amennyire csak lehetséges.
A tervezést Puskás Péter, az újjáépítést Simon Gábor vezette. A rekonstrukció az eredeti tervek és archív fotók alapján készült, csupán néhány helyen korszerűsítették a Szeghalmy-féle terveket. A templomot 1999. május 2-án szentelték fel, déli oldalában pedig elhelyezték Szeghalmy Bálint hazahozott hamvait, mintegy jelképesen visszaadva neki azt, ami egykor az ő tehetségét dicsérte.
Ám az újjáépített templom egyik legbeszédesebb eleme Jószay Zsolt munkája: a szószék fölött magasodó, fából faragott főnix. A Deszkatemplom esetében aligha lehetne találóbb motívum, amely már négyszer született újjá, legutóbb épp a szó szoros értelmében vett hamvaiból, mint a halál és újjászületés örök körforgását megtestesítő főnixmadár.
Nagy Attila
