Futók, kutyások és hétköznapi sétálók talán leggyakrabban feltett kérdése: „Ide most szabad bemenni?” Sok esetben azonban a kellemes tempót hirtelen egy határozott kézmozdulat töri meg: a biztonsági őr, aki azt mondja, hogy a területre nem szabad belépni.
S hogy miért nem? Hiszen „csak futok”, „csak átsétálok”, és külön tábla sincs arról, hogy tilos lenne bármi. Sokszor csak egyetlen felirat olvasható: „MAGÁNÚT”. A probléma gyökere pedig épp ebben rejlik.
A magánút – amelyet sokan közútnak néznek
A legtöbben, ha egy útra nem tettek sorompót, kaput vagy tiltótáblát, automatikusan úgy gondolják: az bizony szabadon használható. A „Magánút” feliratot sokan legyintéssel intézik el – valami olyasminek látják, mint egy udvar sarki melléktábláját, amelynek nincs különösebb jelentősége.
Csakhogy a magánút nem közút, hanem magántulajdonban lévő közlekedési felület. Jogilag az út és a körülötte lévő terület ugyanúgy a tulajdonos rendelkezése alatt áll, mint egy udvar vagy egy telephely. Lehet ugyan közforgalom számára megnyitni, de nem kötelező. És ha nem nyitott, akkor a futó, a biciklis, a kutyás vagy a gyalogos is csak a tulajdonos jóindulatán múlik.
Ezért is fordul elő, hogy egy kifelé teljesen nyitottnak tűnő úton egyszer csak megjelenik a biztonsági őr, és udvariasan, vagy épp kevésbé udvariasan jelzi: „Innen kérem, forduljon vissza!”
A magánutak és magánterületek használatára vonatkozó legfontosabb szabályokat az alábbi jogszabályok rögzítik:
• 1/1975. (II. 5.) KPM–BM rendelet (KRESZ) – meghatározza a közút és magánút fogalmát, valamint kifejti, milyen esetben tekinthető egy út közforgalom számára megnyitottnak.
• 2013. évi V. törvény – Polgári Törvénykönyv (Ptk.) – a tulajdonos birtokvédelmi jogait szabályozza, köztük azt is, hogy jogosult korlátozni vagy megtiltani mások belépését a területére.
• 2012. évi C. törvény (Btk.) – a birtokháborítási esetek büntetőjogi vetületét írja le, ha valaki a felszólítás ellenére tartózkodik magánterületen.
• 2009. évi XXXVII. törvény – Erdőtörvény – a gyalogos és sportcélú erdőlátogatás általános és korlátozott eseteit rendezi (futóknak és kutyásoknak különösen releváns).
Magánterület – amelyet mindenki ért, csak épp nem mindig lát
A „Magánterület” felirat világos: oda nem megyünk be. Az emberek többsége ezt egyértelmű tiltásként fogja fel, és kerüli.
De a szabály nem attól létezik, hogy kiírják. A terület attól még magánterület – már akkor is, ha nincs tábla, nincs kerítés, és nincs sorompó. A tulajdonosnak joga van eldönteni, hogy kit enged be, és kit nem. A tábla csak tájékoztat, nem teremt jogot.
A magánút pedig általában része ennek a magánterületnek, még akkor is, ha fizikailag egy teljesen szabadon járható aszfaltcsík.
Autóval behajtani? Gyakran a legkisebb probléma
Érdekes módon sok helyen az autós behajtást nem is a futók vagy sétálók miatt korlátozzák, hanem azért, mert a magánút tulajdonosa pontosan szabályozni szeretné a járműforgalmat. Egy magánút ugyanúgy lehet tiltott az autósok számára, mint egy udvar vagy telephely.
De amikor csak a „Magánút” tábla van kint – „Magánterület” nélkül – sok futó úgy érzi, hogy gyalogosan biztosan nem csinál semmi rosszat. Jogilag azonban ugyanaz a helyzet: a tulajdonosé az út, és ő dönti el, ki használhatja.
Miért telik be a pohár a tulajdonosoknál?
Sok futó, kutyás vagy kerékpáros nem érti, miért zavarja a tulajdonost, ha valaki csendesen átszalad a területen. A válasz többnyire nem a tevékenységben, hanem a felelősségben rejlik:
- ha valaki elesik, megsérül, a tulajdonost terheli a felelősség,
- üzemi területeken biztonsági előírások vannak,
- lakóparkok útjain a forgalmat védeni akarják,
- logisztikai központokban mozgó teherautók miatt balesetveszélyes a gyalogos jelenlét.
Így a tulajdonos – és helyette a biztonsági személyzet – sok esetben inkább előre kizárja az idegeneket.
Merre induljunk akkor?
A tanulság egyszerű, mégis sok félreértés forrása: ahol „Magánút” van kiírva, ott akkor is magánterületen járunk, ha ezt külön nem jelölik. A tulajdonos döntése az első – nem a tábla száma vagy a kerítés megléte.
A futók és sétálók számára továbbra is számtalan hely áll nyitva: közparkok, erdei turistautak, önkormányzati járdák, közterületi sétányok. Ha viszont olyan úton jársz, ahol „Magánút” táblát látsz, érdemes elfogadni: onnantól vendég vagy – vagy épp nem kívánt vendég.
