Az adventet már a korai századokban is megtartották a keresztények. Minden évben advent első vasárnapjával kezdődik az új egyházi év, amikor Krisztus eljövetelére készülnek a hívek. Az adventi időszak a karácsonyt megelőző négy vasárnapot és az azokat követő heteket foglalja magában. Ez néha négy hét, de gyakran három és egy csonka hét egészen szentestéig, azaz december 24. este hatig, utána pedig már karácsony vigíliája, vagy előestéje kezdődik.
Hamarabb kezdődött advent
- Kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt még nem négy hétig, hanem hat hétig tartott az adventi idő, mert az is böjti időszak volt. A böjt pedig általában negyven hétköznap, ami elegendő arra, hogy az ünnepek előtt lelki tisztuláson menjen át a böjtölő és méltóképpen felkészüljön, akár a karácsonyra – nyilatkozta szerkesztőségünknek Mekis Ádám evangélikus esperes, a Miskolc-Belvárosi Evangélikus Egyházközség helyettes lelkipásztora.
Kiemelte, a protestáns hívek manapság már nem végeznek étkezési böjtöt adventben, viszont bűnbánatot tartanak. A szenteste, mint böjti nap, azonban a protestáns vidékeken máig megmaradt. Általában halat esznek ilyenkor, ami az ókeresztények titkos hal (görögül „ikhthüsz”, azaz Jézus Krisztus, Isten Fia Megváltó hitvallás kezdőbetűi) jelére utal.
Elmondta, az önvizsgálatot segítik a sűrűbben megtartott úrvacsorai alkalmak és az arra felkészítő bűnbánati istentiszteletek is az adventi időben. Az úrvacsorás istentiszteleteknek része a gyónás, ami a protestáns egyházakban nem fülbe gyónást, hanem a liturgia részét képező közösségi gyónást jelent.
Úrvacsorás és esti istentiszteletek
- Régen adventben az úrvacsorás istentiszteleteket heti rendszerességgel meghirdették. Sőt hétközi csütörtöki, vagy szerdai esti istentiszteleteket is tartottak. Ezek szintén az elcsendesedést segítették és a virrasztás lelkületét hintették el a már sötétedés után rendezett alkalmakon. Ugyanakkor a protestáns gyülekezetekben nem az emberek Krisztus-várására helyezik a hangsúlyt ma sem, hanem a Megváltó érkezésére, aki mindannyiunkhoz eljön. A gondolat az istentiszteleteken felolvasott igerészekben is megjelenik, amelyek segítenek abban, hogy egyre jobban kiábrázolódjon rajtunk Isten-képmása és közeledjünk hozzá – fejtette ki az evangélikus lelkipásztor.
Hangsúlyozta, hogy napjainkban is jó lenne adventben az elcsendesedésre, bűnbánatra törekedni, de ezt a kereskedelem által felgerjesztett vásárlási láz és a rengeteg zajos program megnehezíti. Mindez sokszor azt eredményezi, hogy a hívek is kisebb létszámmal vesznek részt az adventi istentiszteleteken, mint egyébként. Inkább karácsonykor jelennek meg sokan a templomban.
A gyertya, mint Krisztus-jelkép
- Az adventi gyertyagyújtást a protestáns egyházakban is gyakorolják. Sőt az adventi koszorú találmánya egy evangélikus lelkész nevéhez kötődik. A vasárnaponként meggyújtott négy gyertya, a fény növekedését jelzi, éppen úgy, ahogy a Messiás érkezésével és születésével nő a fény a világban. Maga a gyertya is ősi Krisztus-szimbólum és ezért van fő helyen, az oltáron. A viasz Jézus testét, benne a kanóc a lelkét és a láng, amit meggyújtunk, Jézus istenségét jelképezi. Ahogy a gyertya önmagát emészti föl, hasonló ahhoz, ahogy Krisztus feláldozta önmagát értünk a golgotai kereszten, hogy örökéletet nyerjünk. A koszorú kör-alakja pedig a végtelenséget, az örökéletet szimbolizálja – magyarázta Mekis Ádám.
Hozzátette, bár az adventi koszorú gyertyáinak színeiben nem, de az oltárterítőben és újabban az evangélikus lelkipásztorok fekete Luther-kabátjának stólájában is megjelenik a lila szín, amely a bűnbánatot jelképezi.
Az adventi koszorú hagyományát Johann Hinrich Wichern német evangélikus lelkész, hamburgi árvaház-alapító honosította meg. 1839-ben készítette el az első adventi koszorút az általa gondozott árva gyerekeknek. Ez még 24 gyertyából állt és a gyertyákat egy kocsikerékszerű, két méter átmérőjű favázra erősítette. Ezt fenyőágakkal díszítette, a hétköznapokra piros, a hétvégékre fehér gyertyákkal. December 1-től, 24-e szentestéig minden nap egyel több gyertyát gyújtott meg rajta. Később ez leegyszerűsödött a mai négy gyertyás változatra, amely a protestáns templomokban legtöbbször fehér, vagy piros gyertyákat tartalmaz – tudtuk meg.
