A rendezvényt Zahuczky Katalin, a Gyermekrehabilitációs osztály osztályvezető főorvosa nyitotta meg, aki felidézte a Mikulás kupa hosszú múltját.
– A Mikulás kupa úszóversenyt már lassan negyven éve űzzük itt, Miskolcon – mondta.
A medencében különböző távokon és úszásnemekben – mellúszásban, hátúszásban és gyorsúszásban – indultak a gyerekek, volt, aki több futamban is rajthoz állt. A medence mellől családtagok és szakdolgozók bíztatták őket.
Vas Mónika ápolási igazgató szerint a verseny minden évben többről szól, mint érmekről vagy helyezésekről.
– A hagyományos rendezvények közösségformáló ereje óriási. A Mikulás kupa a rehabilitációs munka megkoronázása, amikor a szakmai sikerek nemcsak láthatóvá válnak, hanem közösen ünnepelhetővé is. Összehozza a gyerekeket, a szülőket és az egészségügyi dolgozókat – fogalmazott.
Zahuczky Katalin főorvos kiemelte, hogy a verseny célja éppen az, hogy ezek a fiatalok megmutathassák, mire képesek.
– Nagyon fontosnak tartjuk az úszást, hiszen legtöbbjük valamilyen mozgásszervi nehézséggel él. A víz olyan közeg, amelyben könnyebb a terápia, élménnyé válik a mozgás, és segít megtartani a lelkesedést. Ezért szervezzük meg évről évre ezt a versenyt – mondta, hozzátéve, hogy nemcsak Miskolcról, hanem a megye több településéről, sőt Nyíregyházáról és Debrecenből is érkeztek versenyzők.
Garbóczi Tímea, az egyik versenyző édesanyja büszkén mesélte, hogy a nagylánya tizenhat éves, és kilenc éves kora óta úszik itt.
– Mindig jó látni, mennyit fejlődik évről évre, nagyon készül ezekre a versenyekre – árulta el.
A nap talán legőszintébb mondata egy fiatal úszótól érkezett. Téglási András Attila mosolyogva summázott:
– Nagyon büszke vagyok magamra. Még kell egy kis gyakorlás, de szerintem már jól tudok úszni. Tudok rosszat is, de ha akarok, nagyon jót is – fogalmazott.
