Kovács László Csaba gyerekkori karácsonyai szinte kivétel nélkül Diósgyőrben teltek, nagymamája családi házában. A hétköznapokat a Győri kapuhoz kötötte az élet, az ünnepek azonban a diósgyőri családi közegben zajlottak, ahol a közös étkezések, a kertben végzett munka és a református templom látogatása természetes része volt a karácsonyi időszaknak. A hetvenes évek telei – a nagy hó, a szénnel fűtött cserépkályha melege – különleges hangulatot adtak az ünnepi készülődésnek.
Gyerekként számára a karácsonyfa fénye volt a szenteste legemlékezetesebb pillanata. A csipeszes gyertyák, a csillagszórók illata és a család csendes együttléte mély nyomot hagyott benne. A szenteste mindig közös énekléssel kezdődött, a Mennyből az angyal azóta is elmaradhatatlan, majd következett az ajándékozás, amely gyerekként az örömről, felnőttként már inkább az adásról szólt.
Ezt a hangulatot felnőttként is továbbadta gyermekeinek: amíg lehetett, megőrizték a Jézuska varázsát, később pedig már ők látták vendégül a családot. A karácsony ma is közös munka és élmény: a fa díszítése, a főzés és a vendéglátás mindenkinek szerepet ad, az ünnepet pedig már az unoka érkezése teszi teljessé.
Kovács László Csaba számára a karácsony közösségi élmény is: a munkahelyén is fontosnak tartotta az ünnep hangulatának megteremtését közös gyertyagyújtásokkal és elcsendesedéssel. Meggyőződése szerint a karácsony lényege ma is ugyanaz, mint gyerekkorában volt: a fény, az együttlét és az egymásra figyelés.
