Az év vége, az újév kezdete nemcsak ünnep, hanem belső feszültség is – állítja Balogh Beáta klinikai szakpszichológus, aki úgy vélekedik, hogy a jövőtől való félelem, az elvárások súlya, az érzés, hogy most valaminek tényleg történnie kellene, most mindennek meg kell változnia, és mindennek jobbnak kell lennie érzéséből adódik az úgynevezett újévi szorongás.
– Őseink is mindenféle praktikákat alkalmaztak a félelmek leküzdésére, az azzal való megküzdésre, hogy a rossz szellemeket, a rossz gondolatokat, a kellemetlen élményeket elkerüljék vagy elűzzék. Ismerjük azokat a szokásokat, ahol nagy zajt csapva járkálnak az utcán, sokszor gyerekek, vagy különböző álarcokat viselünk, de tulajdonképpen a tűzijáték, a petárda is erre való. Ünnepeljük a lezárást, örülünk az új kezdetnek. A közösségi élmény, tánc, nevetés, az ízletes ételek is segítik a boldogsághormon (Dopamin) termelődését, és azzal, hogy ennek nő az összetétele a vérünkben, a szervezetünkben egy sokkal erősebb motivációt, vágyat hoz létre – vezeti le a szakember.
A Janus római istenről elnevezett első hónap az évben pontosan megmutatja azt a kétarcúságot, ami az átmeneteket jellemzi. A január a múlt és a jelen találkozásának szimbóluma. Az újév szimbolikusan egy határvonal, ahol számvetést készítünk; végiggondoljuk, hogy mit értünk el, miben van mulasztásunk, hol tartunk az életünkben.
Mi lehet a szorongás forrása?
Először is a bizonytalanság, hiszen az új év ismeretlent hoz, holott alapvető igényünk a kontroll, a jövőt azonban nem tudjuk kontrollálni, és ez fokozott szorongást vált ki. Milyen változások, kihívások, veszteségek várnak ránk? – teszik fel maguknak sokan a kérdést.
– Az újrakezdési rituálék, mint például a fogadalmak tétele kontrolálhatóbbnak, uralhatóbbnak tüntethetik fel a jövőt, ezzel erősítik a biztonságérzetet és keretet adnak az életünknek – mutat rá Balogh Beáta.
A szorongás másik alapja lehet, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ennek ma már egyik legfőbb közvetítője a közösségi média, ahol a mások sikerei, boldog pillanatai vágnak mellbe napról napra. Ha ezeket az elvárásokat túl mereven kezeljük, ha nem húzzuk meg azt a határt, hogy meddig próbálunk ennek megfelelni, akkor fokozott kudarcélményt, szorongást fog okozni.
Aztán nyomásként élhetjük meg az újévi fogalmakat is, amik azt sugallhatják, hogy gyors, látványos változásra van szükség, és ha ezeket az elvárásokat túl mereven kezeljük, akkor csökken a motiváció, mivel kudarcélményt élünk meg, és ez ismét a szorongást növeli.
És végül az ünnepi időszak miatti rutinvesztést is ide sorolhatjuk, hiszen felborult a napi struktúránk, kevesebbet mozgunk, rendszertelenebbül alszunk, ami szintén önmagában is növeli a szorongásra való hajlamot.
Miről ismerhetjük fel?
Már testi szinten is vannak jelzések, amelyek egyébként a máshonnan is ismert szorongásos jegyek, mint a szapora szívverés, mellkasi szorítás, izomfeszülés, emésztési panaszok, légszomj-érzés, az aggodalmak tovább görgetése, illetve az alvásciklus felborulása (általában nehezebb elalvás, éjszakai felébredés, vagy ép túl korai kelés).
– Aztán tapasztalhatjuk, hogy gondolataink állandóan a jövő körül forognak, nehezebben tudunk koncentrálni, ingerlékenyebbek vagyunk, és egyfajta állandó nyugtalanságot érzünk – sorolja a klinikai szakpszichológus, aki megemlíti a Blue Monday jelenségét is, hangsúlyozva, hogy „ez nem egy diagnosztikai kategória, pusztán egy marketingfogás”.
A Blue Monday-t szokás az év legszomorúbb napjaként számon tartani, ez minden év januárjának harmadik hétfőjére esik (idén január 19. lesz ez a nap). Egy pszichológus 2005-ben kiszámolta, hogy a hideg időt, az ünnepek utáni kiürülést és a lankadó újévi fogadalmakat figyelembe véve bizony ekkor a legnehezebb elviselni az életet. Tudományos tényként nehezen értelmezhető, valójában egy utazási iroda reklámkampányának részeként jött létre, és a pszichológusok is hangsúlyozzák, hogy egyetlen nap nem határozhatja meg az ember lelkiállapotát.
Balogh Beáta ugyanakkor megjegyzi, hogy valóban, a téli hideg, a fényhiány, a karácsonyi költekezés utáni anyagi nehézségek, a kimerültség, a munkába való visszatérés tulajdonképpen a téli depresszió jelenségének felel meg, és mindenkire jellemző kisebb-nagyobb mértékben.
– Ennek a jelenségnek evolúciós eredete is van. A tél – kifejezetten a január – az energiatakarékosság, a befelé fordulás időszaka volt. Ilyenkor a test nem építkezni, hanem megőrizni próbál. Az ideg- és a hormonrendszerünk pedig még mindig a természet rendjéhez alkalmazkodik, ahol a tél pihenést, a január alacsonyabb energiaszintet, ingadozó motivációt, fáradtságot jelentett – mutat rá a szakember, hozzáfűzve: a valódi megújulás tavasszal kezdődik, amikor nő a napsütéses órák száma, emelkedik a hőmérséklet, ezzel az aktivitás és a szervezet is nyitottabb a változásra.
A január tehát nem a kudarc hónapja, hanem az alapozásé, a tervezésé, az apró lépéseké
– emeli ki a klinikai szakpszichológus.
Mit tehetünk ellene?
– Ismerjük fel, fogadjuk el érzéseinket – hangsúlyozza Balogh Beáta. – Ebben segít a jó önismeret: ismerni az erősségeimet, határaimat, szokásaimat, értékeimet, ami egyben segít reális célokat kitűzni.
Hozzáteszi: érdemes arra fókuszálni, amit tudunk irányítani: például, hogy kivel, hogyan töltjük az időt, milyen tempóban hozunk döntéseket.
Nem kell rögtön az egész világot megváltani. A fókusz segíti a biztonságérzet növekedését
– hangsúlyozza a szakember.
Érdemes reális célokat kitűzni magunk elé, a látványos, gyors változás helyett fenntartható változásra törekedni. Segíthetnek a légző gyakorlatok, a meditáció, a jóga, a tai chi, amik lelassítják a zakatoló gondolatokat.
Érdemes aztán tudatosan korlátozni a közösségi média használatát, hogy ezzel is csökkentsük a mások megosztásaival való összehasonlítást és a kudarcélményt. Aztán visszatekinthetünk az előző évre, de ítélkezésmentesen, és ismerjük el az elért eredményeket. A nehézséget ne kudarcnak fogjuk fel, hanem tanulási, fejlődési lehetőségnek. Keressünk támogató kapcsolatokat, vagy tartsuk fenn azokat, hogy ezzel is erősítsük magunkban: nem vagyunk egyedül!
– Rugalmasság, önmagunk iránti együttérzés, önmagunkkal való kedvesség: ez védőfaktor. Egyrészt én magamnak mindig kéznél vagyok. Másrészt emlékeztessük magunkat, hogy az új évben sem kell tökéletesnek lenni. Összefoglalva: Nem kell mindent azonnal megoldani, megváltoztatni. Az ÚJ év egy folyamat kezdete, amiben helye van bizonytalanságnak, tanulásnak, újrakezdésnek egyaránt – fogalmaz Balogh Beáta klinikai szakpszichológus, aki végül hozzáfűzi: ha a szorongás tartóssá válni, kérjünk segítséget szakembertől.
