Magyarország több mint száz éve, 1909-ben alapított múzeuma a budapesti Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amely megszakítás nélkül, még 1944-ben, a holokauszt évében is nyitva tartott. Történetét és mostanra 13 ezer műtárgyat számláló gazdag gyűjteményét mutatta be előadásán Dr. Toronyi Zsuzsanna főigazgató, a Miskolci Zsidó Múzeum Baráti Köre beszélgetéssorozatának és Markovics Zsoltnak, a Miskolci Zsidó Hitközség főrabbijának vendége január 22-én, csütörtök este a Miskolci Zsidó Hitközség közösségi termében.
„Több szempontból is egyedi a múzeumunk. Az egyik ilyen, hogy levéltár is kapcsolódik hozzá, ami múzeumok esetében nem jellemző. Ezt a részét 1972-ben alapította az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem” – ismertette Dr. Toronyi Zsuzsanna, a budapesti Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója. „Szintén különleges, hogy a múzeum működése óta, a járványidőszak kivételével folyamatosan nyitva tartott és nagyon sokat adott annak a közösségnek, amely létrehozta. Még 1944-ben sem zárt be, csak a benne látható kiállítás változott meg abban az időben” – hívta fel a figyelmet.
Akár egy nemzeti múzeum
Ezt követően rátért a múzeumok történetére, fejlődésére és specializációjának folyamatára. Elhangzott, a múzeumok előzményei főúri gyűjtemények voltak, amelyek például ásványokból, régi könyvekből, ötvös tárgyakból, festményekből, preparált állatokból és növényekből, akár mohákból álltak. A világ első látogatható múzeuma a British Múzeum volt, amely 1753-ban nyílt meg és eleinte furcsaságokat mutatott be a nagyvilágból a teljesség igényével.
„A zsidó múzeumok a nemzeti múzeumokhoz hasonlíthatók, amelyek egy speciális népcsoportnak a történetével, kultúrájával foglalkoznak tudományos eszközökkel. Leopold Zunz német rabbi, A zsidóság tudománya című folyóiratában fogalmazta meg, hogy mely tudományterületek által ismerhető meg a zsidóság kultúrája: teológia, liturgia, zsidó jog, héber irodalom, zsidó történelem és etika” – sorolta az előadó.
Hangsúlyozta, a bibliai idők után a nemzeti történettudomány nem foglalkozott a diaszpórák zsidóságának történetével, ezért ezt az űrt a múzeumoknak kellett betöltenie. A zsidó múzeumok megalapítása hozzájárult ahhoz, hogy újradefiniálják a zsidóság identitását és ehhez a zsidó kulturális örökséghez már azok is tudtak kapcsolódni, akik nem vallásos izraeliták.
A magyar történelem része
„A modern kori politikai antiszemitizmus melegágyát: az 1882-es tiszaeszlári vérvádat követően, a Magyar Iparművészeti Múzeum 1884-ben megrendezte a Történeti ötvösmű kiállítást. Itt a magyar történelem legszebb, több mint hétezer ötvöstárgyát állították ki és a szervezők forradalmi módon úgy gondolták, hogy ebben szerepeltetni kell a magyar zsidóság tárgyait is. A millennium évében a budapesti Vajdahunyad várában kiállították ugyanezeket az izraelita liturgikus tárgyakat és még gyűjtöttek hozzá többet a lakosságtól. 1895-ben pedig megalapították az első zsidó múzeumot Bécsben” – idézte fel a főigazgató.
Elmondta, a millenniumra összeállított tárgygyűjteményből az Izraelita-Magyar Irodalmi Társulat, amely egy baráti kör volt (többek között Kohlbach Bertalan és Weisz Miksa rabbi, valamint Fabó Bertalan zenetörténész) 1909. december 31-én megalapította a budapesti Magyar Zsidó Múzeumot és Levéltárat. A személyes ismeretségi körükben kezdték el gyűjteni azokat a tárgyakat, amelyek a magyar zsidóság vallási múltjára, történetére, kultúrájára és művészeti ábrázolására vonatkoztak. 1916-ban nyílt meg a nagyközönség számára is a múzeum a Hold utcán és 1945-ig mindenki önkéntesként dolgozott itt.
Változatos gyűjtemény
„Első kiállítási tárgyunk egy itáliai ketuba, azaz zsidó házassági szerződés. Az érdekességek között említhető a Goldberger családi címerrel ellátott Tóraolvasó pult takaró Óbudáról, vagy egy zsidó család nemesi oklevele, amit Ferenc Józseftől kaptak. Permutter Izsák az 1930-as években alkotó jelentős zsidó festő minden művét, rákospalotai villáját és Andrássy úti bérházát is felajánlotta a múzeumnak. A festmények megérkeztek, de ingatlanjait államosították. Bérháza nem más, mint az Andrássy út 60. volt, ahol később az AVH hírhedt börtöne működött és ma a Terror Háza Múzeum áll benne” – osztotta meg a Toronyi Zsuzsanna.
Kiemelte, egyik büszkeségük egy 3. századból, még a honfoglalás előtti korból, Pannóniából, a mai Magyarország területén működő római provinciából származó zsidó sírkő, menóra ábrázolással ellátva. A zsidó jótékonyságra emlékeztet egy stencilgép, a lágeridőkre pedig egy munkaszolgálatos körlet makettje, amit egy túlélő emlékezetből készített el utólag.
Hozzátette, manapság a budapesti zsidó múzeum egyik nagy feladata az ismeretterjesztés, mert rengeteg olyan látogatójuk van, akik semmit nem tudnak a judaizmusról. Éppen ezért tematikus kiállításokat szerveznek és igyekeznek képi módon, a tárgyak segítségével megjeleníteni a zsidó szövegértelmezési hagyományt.
Tiszaeszlári vérvád: Az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán folyó koncepciós per és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti viták összefoglaló neve. A tiszaeszlári zsidókat vérváddal, egy keresztény lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával gyanúsították meg. Az esemény rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására - tudtuk meg.
