Február 21-ét 2000 óta ünnepeljük, azzal összefüggésben, hogy 1952-ben Dakkában a bengáli nyelvért tiltakozó tüntetők közül ötöt a rendőrség megölt, ami a bengáli nyelvi mozgalom egyik kiemelkedő történése volt. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére, a veszélyeztetett nyelvek megőrzésére és a kulturális-nyelvi sokféleség, valamint a többnyelvűség fontosságára.
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából felkerestük a Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karát, ahonnan ketten is válaszoltak kérdéseinkre. Dr. Illésné dr. Kovács Mária dékán határozottan kijelentette, semmiféleképpen sem fejlődik visszafelé nyelvünk a sok idegenszó, rövidítés és egyszerűsítés hatására, mint ahogyan azt sokan gondolják.
– A fiatalok nyelvhasználata mindig friss, üde, azt újdonságokra nyitott, ezért azokat a rövidítéseket, idegen szavakat is szívesen alkalmazzák, amelyek csak bizonyos szubkultúrában evidens jelentésűek – nyilatkozta, majd hozzátette, „a nyelv gazdagodik az új elemek révén, legyenek azok idegen eredetűek, rövidítések, szlengből eredőek, az ifjúsági nyelvhasználatra jellemzőek”.
Angol szó magyar raggal
A dékán szerint az idegen szavaknak megvan a funkciójuk az adott időszakban, és majd elválik, hogy hosszú távon is maradnak-e nyelvünk részei.
– A szókincs gyarapodása, az új elemek megjelenése mindig szembetűnő, hisz addig nem ismert elemekkel, tárgyakkal, dolgokkal találkozunk általuk. Napjainkban különösen így van ez, és bizony nagyon sokszor az új fogalom annak idegennyelvi, rendszerint angol megnevezésével kerül nyelvünkbe. Nincs idő a magyar megfelelő megalkotására/kialakulására. Persze vannak jó példák is, amikor igenis lett magyar szó – mondta, majd felsorolta a már magyar ragozással ismert idegennyelvi szavakat: lízingel, brókerkedik, szörfözik, netezik, digitalizál, szoftveres, stb.
Dr. Kecskés Judit nyelvész, egyetemi docens Grétsy Lászlót idézte. – Azt tanította, hogy nincs a nyelvi változásban romlás vagy fejlődés, csak változás van. S jelen pillanatban nem dönthető el egy nyelvi jelenségről, hogy az több évtized, évszázad távlatában a nyelv egyszerűsödését vagy differenciálódását szolgálja. Az a természetes, hogy az élő nyelvek formálódnak, alakulnak, idomulnak a nyelvhasználók kommunikációs igényének megfelelően – nyilatkozta.
Nem szentségtörés a központozás elhagyása
Válaszadóink egyetértenek abban, hogy a vesszők elhagyása nehezíti a megértést. Dr. Illésné dr. Kovács Mária dékán felemlegette az ismert mondatot: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz”. Gondolkozzunk csak el rajta! Más lesz a jelentése így: „A királynőt megölni, nem kell félnetek, jó lesz” és így: „A királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz”. – Nem mindegy, hogy gyilkosságra buzdít, vagy annak elkerülésére. A hétköznapi beszélgetések, chatek is magukban hordozzák a félreértés lehetőségét, ha eltekintünk a megfelelő írásjelek használatától, zavaros, nehezen érthető lesz a mondandónk. Sokszor inkább kényelmi szempontokból vagy a gyorsaság miatt marad el, de nem mindig célszerű ezen másodperceket spórolni – mondta, majd hozzátette, számára a központozás elhagyása udvariatlan viselkedés.
Dr. Kecskés Judit ettől megengedőbb. – Engem önmagában nem zavar egy baráti „üzi”-ben az emoji. Akkor okoz problémát, ha a központozás hiányában nem tudom eldönteni, hogy mit is szeretne a levélíró, vagy ha hivatalos szövegkörnyezetben látok ilyet. Például zavar, ha az egyetemi hallgatóim a hivatalos leveleiket így küldik el. S akkor egyenesen veszélyes is, ha valaki nem tanulja meg a központozás alapszabályait, mert a munkakörnyezetben, a munkáltató jogos elvárása, hogy az írásbeli szöveget az alkalmazottja a hivatalos jelekkel tudja tagolni – mondta.
Eltűnhet-e a magyar nyelv?
Mai napig szavaljuk, főleg énekeljük a Szózatot, amiben Vörösmarty víziója elevenedik meg: nemzethalál és a magyar nyelv eltűnése. Arra voltunk kíváncsiak, veszélyezteti-e ez a sok idegen szó a nyelvünket. Az egyetemi docens szerint nincs veszélyben anyanyelvünk, mert sokan beszéljük. – Én mindaddig nem érzem veszélyeztetettnek a magyar nyelvet, amíg jelentős számú aktív formálója van – mondta.
A dékán szerint ugyanakkor bizonyos részei valóban elhalhatnak. – Az anyanyelvünk a nemzeti identitásunk szimbóluma, kulturális önazonosságunk legfőbb eszköze. Ennek felismerése és a nyelv megtartása érdekében tett erőfeszítések, az anyanyelv fontosságának társadalmi tudata megakadályozza, hogy az úgynevezett veszélyeztetett állapotba kerüljön – beszélt a köznyelvről, majd áttért a tudományosra, aminek helyzete ma már főként az angol publikálások miatt változott. – A nemzeti nyelvek ezeken a területeken nem fognak gazdagodni, bővülni, nem jelenik meg a terminológia magyarul a legigényesebb tudományos nyelvhasználatban, ez pedig a tudományos szaknyelvre negatív hatást gyakorol. Ez valóban lehet egyfajta veszélyforrás – mondta.
