Herman Ottó, a párbajhős
Ingerlékeny stílusa miatt sokszor került konfliktushelyzetbe Herman Ottó, aki négy alkalommal deklaráltan párbajozott. Az egyik, kissé komikus esetet Dobrossy István mesélte el az egyik Lézerpont szerdák nevezetű rendezvényen.
„Most már nem állapítható meg, melyik országgyűlési képviselő ciklusában történt meg, a következő viszont igen: Herman Ottó rendkívül érzékeny, szangvinikus természetű ember volt. Úgy látszik, süketsége járult hozzá ingerlékenységéhez. Egy alkalommal hogy, hogy nem, a parlament folyosóján összeperdült Wahrman Mórral, aki abban az időben nagy pénzügyi kapacitással rendelkezett. Ennek lovagias ügy, párbaj lett a vége. A párbaj a cinkotai erdőben zajlott le. Wahrman tizenkét dioptriás szemüvegében alig látott pár méterre, Herman Ottó pedig süket volt. A feleket ötven méterre állították egymástól. A segédek jelt adtak a lövésre. Herman Ottó az egyik segítőjét kérdezte: lőtt-e már az ellenfele? A párbajsegéd intett, hogy csak lőjél. A mordály elsült, és lyukat fúrt a levegőbe. Majd Wahrman lövésére került a sor, előbb azonban ő is odafordult a segédjéhez és megkérdezte: merre áll az a süket? Majd elsütötte ő is a pisztolyát, szintén lyukat fúrva a levegőbe.”
A párbaj véget ért, a felek viszont valószínűleg utána sem lettek jó viszonyban. Egyébként a Dobrossy István által elmondott történetről egy másik visszaemlékezés is tanúskodik.
Miért Lilla-Füred?
A Bethlen ősi magyar nemesi család, amely a 12. századtól eredezteti vérvonalát. Felsorolni is nehéz lenne, hányan játszottak meghatározó szerepet a magyar történelemben a famíliából.
Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is, és - mint oly sokakat – magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környéke is kedves volt szívének, olyannyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte. De ki volt ő, hogy „csak úgy” elhatározhatta egy üdülőtelep létrehozását?
András gróf Kolozsváron született 1847-ben. Jogot Lipcsében, nemzetgazdasági ismereteket Brüsszelben hallgatott. 1873–1882-ig országgyűlési képviselő, majd szebeni és brassói főispán volt. 1890–94 között földművelésügyi miniszter, két kormány is megfelelőnek találta ezen hivatal gyakorlására. Sajnos nem élt túl sokáig, 1898-ban hunyt el.
1890-ben már földművelésügyi miniszterként megbízta gróf Keglevich Bélát a Hámori-völgy – amúgy nemcsak a Hámori-völgy, hanem számos más üdülőtelep létesítése szempontjából lehetséges helyszín – feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, hogy ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból. Keglevich Béla minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellázás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam, az eladásuk révén. Miután a gróf rábólintott, el is indult a terület kijelölése, parcellázása, és szép lassan az első villák is „kinőttek” a földből.
Az első villák felépülése után két villatulajdonos – Soltész Nagy Albert és Kubacska István – a főerdésszel, Kőrösy Istvánnal együtt meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, hogy az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította, és azt ajánlotta, inkább nevezzék el a telepet az unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. Ennek ellenére nem maradt Bethlen névtől mentes a Bükk ezen része, ugyanis az első turistaútját Bethlen-útnak nevezte el a nem sokkal azelőtt megalakult Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezett a mai kisvasút nyomvonalával.
Érdekesség, hogy a hámori „őslakosok” nem lelkesedtek a sok idegenért. Ők azt gondolták, közelgő orosz invázió van készülőben, a városiak pedig itt akarnak majd elbújni a muszka elől.
